Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 4. szám - Fekete J. József: „A homo aestheticus álarca” (Bíró-Balogh Tamás: Mint aki a sínek közé esett – Kosztolányi Dezső életrajzához)

önközpontúságát a befolyásolhatóság és a színészi késztetés jellemezte: „Feloldatlan ellentétek közt élt, jóság és gonoszkodásban kedvtellés, gőgös önérzet és hajlékony alázkodás, polgáriasság és excentrikusság, hagyománytisztelet és forradalmiság, komolyság és sátánkodó fintor egyszerre élt lényében. Soha nem lehetett tudni, melyik kerül előtérbe, sem azt, hogy melyik az igazi." (8.)

Kosztolányi felesége azzal magyarázta férjéről szóló könyvében a költő szerepvállalását az 1919 legvégén indult szélsőjobboldali lapnál, az Új Nemzedéknél, hogy onnét percekkel korábban keresték meg munkahelyet kínálva, mint az ellenkező oldalon álló sajtóból. Ez a kijelentés akár úgy is értelmezhető, hogy a költő megélhetési, nem pedig világnézeti döntése volt, melyik táborhoz csatlakozik. A nevezett lap Pardon-rovatát írta és szerkesztette - az Új Nemzedék -, e rovat szerzőinek kilétét soha nem fedte föl, viszont, leginkább Lengyel András filológiai munkájának köszönhetően kiderült, hogy Kosztolányi nem csupán a Pardonba írt napi rendszerességgel, hanem a lap politikai cikkeinek és irodalomkritikáinak is rejtőzködő szerzője volt, amit meggyőződés nélküli ember aligha vállalhatott volna huzamosabb időn át, és amit a névtelenség mögé bújás mellett a későbbiekben szerzőségét igyekezett el is palástolni.

Bíró-Balogh emlékeztet, hogy éppen Kosztolányi volt az „első magyar irredenta könyv", a Vérző Magyarország szerkesztője 1920-ban, majd nyolc évre rá ugyanezen antológia „jelentősen átdolgozott" kiadását is ugyanő jegyezte, amivel voltaképpen elindítója és ébren tartója maradt a magyar irredentizmusnak. Miként Bíró-Balogh jelzi, a kötet újraszerkesztésekor Kosztolányi politikai múltját már maga mögött tudta, ebből eredhet az átszerkesztés, ami viszont nem jelent elvi meghátrálást, ezért jelzi: „Irodalomtörténet- írásunk a korábbi évtizedekben politikai, a rendszerváltást követően pedig poétikai okok miatt nem foglalkozott Kosztolányi irredenta, illetve antiszemita működésével", amit viszont saját és Lengyel András kutatásai révén igyekszik pótolni tanulmánykötetében. Az antológiával kapcsolatosan leszögezi, hogy vitathatatlan, 1920-ban - szülőhelye leszakítását követően az anyaország testéről - „önként vállalt, sőt ambicionált vállalkozásként" élte meg a Vérző Magyarország szerkesztését, de erősen valószínűsíthető, hogy az 1928-as újrakiadáshoz csupán a nevét adta, az már nem az ő írói-szerkesztői munkája. Viszont ez nem menti föl attól, hogy nevét adta Gömbös Gyula Fajvédő Pártja tagjai munkáinak közléséhez.

Illúzióromboló lenne Bíró-Balogh Tamás tanulmánykötete, vagy a Kosztolányi emberipolitikai magatartását vitató korábbi föltáró munkák? Korántsem, hiszen miért lennének illúzióink egy alkotóra, bárkire vonatkozóan? A korábban uralkodó strukturalista és hermeneutikai iskolák tanítása szerint a mű és az életrajz egymásnak megfeleltetése badarság, a mű elengedi referenciális tartalmait és önmagában létezőként él. Manapság inkább úgy tartja az irodalomtörténet-írás, hogy minden szerzői mű valamilyen mértékben és valamilyen intenzitással magában tartalmazza a szerző életeseményeit, ismereteit, műveltségét, de ezeken túlmenően mindennapi élményeit és benyomásait is, vagyis az életrajz és az életmű valamilyen szinten megfeleltethető egymásnak. Amennyiben ismerjük az életrajzot.

Mert Kosztolányi esetében hiányzik a hiteles életrajz. Bíró-Balogh Tamás pontosítása szerint: „Nincs Kosztolányi életrajzi kronológia és nincs Kosztolányi-bibliográfia, így műveinek nemhogy kritikai, de valós összkiadása sincs. A kortársi visszaemlékezéseket se gyűjtötték még össze. Mindezek nélkül pedig lehetetlen teljes, hiteles életrajzot írni." (10.) A szerző éppen ezért Harmos Ilona, egyébként zsidó származású, 1915-ben katolikus hitre tért Kosztolányi Dezsőné regényes Kosztolányi-életrajzát erős fönntartások mellett kezeli, miközben kifejti, miért is hiányzik mindmáig a hiteles Kosztolányi-életrajz: „Kosztolányi, József Attilával szemben — »polgári író«-sága miatt - későn lett az irodalomtörténet-írás kegyeltje, ezért az életé- re-pályájára vonatkozó adatgyűjtések is csak későn indultak meg - akkor, amikor az ezek alapjául szolgáló dokumentumok már erősen megfogyatkoztak és az esetleges »adatközlő személyek« jelentős

110