Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 4. szám - Tornai József: Kép és szellem
Ebben a vallomásban mondja el mindazt, amit én a mindenség és a kisded ember egységéről gondolok. Én ennek az egységnek nem tudok nevet adni (ahogy eddig, azt hiszem, senki sem tudott igazán). Mert arról a rejtélyes-titokzatos dologról van szó, hogy a homo sapiens a világegyetem része. Kosa Ferenc több száz felvétele azt bizonyítja, hogy a kettő között semmi különbség nincs. Kozmosz és ember helyet cserélhet egymással. Sok száz angolul olvasott haiku közül jó néhányat lefordítottam, íme, az egyik, a Gondolkodó kő: Kő voltam. Áttört töprengésemen a vér. Hallottál tengert? Ilyen gondolkodó kőtenger Kosa Ferenc könyve. Ami sokéves vállalkozását meghökkentővé teszi, hogy a világon található bármilyen alakú vagy színes, vagy különlegesen elhelyezkedő kőformának (rengeteg emberalakú követ is talált a Földön) megtalálta a beszélgetés, a közös származás és létezés nyelvét, a fényképezést. A képekre rácsodálkozva megérezhetjük, hogy a fényképezés épp olyan a művész számára, mint a szó, a kifejezés a költőnek. Enélkül nem tudná megmutatni a kozmikus egységet. Ezért, hogy a képeken nincsenek emberek. Ez Kosa Ferenc vállalkozásának legvakmerőbb módszere. Elhatározta, hogy magával a mindenséggel méri össze magát. Ember, ha van is egy-egy a képeken, mellérendelt helyre kerül, mert ezúttal az embernek és a kozmosznak a viszonyáról van szó. Idézhetek itt néhány sort Shelley A költészet védelme című esszéjéből: „Nem érzünk mást, mint örömöt. Örömöt afölött, hogy részesei vagyunk a teremtés titkainak... Olyan ez, mintha valami isteni természet lopózna át a mienken... A szellemnek az a birodalma, amely így épül, ellensége minden alantas vágynak. A barátság, a hazafiság, a szeretet és az erény lelkesültsége lényegében ilyen érzelmekhez kapcsolódik... A lélek annak tűnik, ami, kisded atomnak a mindenséghez képest." És mégis... Nekem már az első, a Grand Canyonról készült fölvételeknél szembetűnt, hogy Kosa a nagyságot, a nagyszerűséget, a nagy távolságokat, nagy mélységeket és magasságokat választja mondanivalójához. Mit jelent ez? A tisztánlátást: hogy mindezekkel, a kövekkel, vagy például a Viktória-vízeséssel is egyenlők vagyunk. Én ezt úgy mondom: a kozmosz eredendő tagjai. Fia nem a Földön élnénk, hanem más galaxisban, akkor is azok volnánk. A kövekkel való azonosságunk néha még fájdalmas is lehet. Van egy eszkimó ballada, amelyben a lány azon panaszkodik, hogy kő lesz belőle: Kajakban ülő férfiak, gyertek ide hozzám, vegyetek ti feleségül, ez a kő itt hirtelen testemhez hozzátapadt, és íme, a szívem mostan kővé válik. Amit Kosa Ferenc könyve, képei mondanak és akarnak is mondani, hogy közvetlen részei vagyunk a világegyetemnek. És ráadásul nem csak ennek az egynek, 86
