Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 1. szám - Berény Andor: Ági-versek (versciklus)

pokolra gyűlölhetsz, tűnő emlékemet hiába átkozod: belőlem magadat kitépni nem tudod.

Ha végleg lemondanék róla

Ma, mint máskor, ittam-ettem,

Csak a lelkem eltemettem.

* * *

Ha elmentem, megnyugszol majd végre, És felejtvén mind a zaklatást,

A lelkedet elönti a béke - Partokat a lassú áradás.

Néma víz, hol ritkán fodroz szellő.

Mint mesében éjed, nappalod.

A nyugalmad hogyha egyszer eljő,

Mit érdekelne, hogy hol vagyok.

* * *

A téli tájra szétterült az alkony, rátapadt a tompa szürkeség.

Sűrű felhők takarják a holdat: koromszínnel érkezik az éj.

De éji csöndben élesebb az elme, villanó fény egy-egy gondolat. Tisztán látom arcod - közben némán üvöltésnek hallom hangomat.

39