Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 1. szám - Sándor Iván: (Meg)érintések – melyik században élünk? –

Sándor Iván

(Meg)érintések- melyik században élünk? „Hellyel kínálnak.

Állva maradok.

Nincsenek illúzióim."

(Mészöly Miklós: Érintések)

Novemberben beszélgetést szervezett diákokkal a kecskeméti Katona József Társaság a Bánk bánról.

1993-ban a Végsemmiség - a fel nem fedezett Bánk bán című könyvem megjelenésekor én is beszélgettem diákokkal Katona drámájáról. Az azóta eltelt majd' két és fél évtized újabb tapasztalatokkal szolgált arról, hogy a história hosszú íveiben megszilárdult struktúrákban milyen feltűnőek évtizedek, akár évszázadok múltán is a hasonlóságok II. Endre kora, Katona József kora és napjaink között.

A diákokkal való beszélgetésben három kérdéskör átgondolását ajánlottam.

Az első: a magyar irodalom egyik legszebb nőalakja, Melinda nem magyar. Spanyol: idegen.

A második: nem csak a legismertebb jelenetben, Bánk és Tiborc első találkozásakor beszélnek el a szereplők egymás mellett. A dráma majd' minden alakja úgy szólal meg, hogy általános a másik meg nem hallása.

A harmadik: a jelenetek, a zárókép kivételével, mindvégig sötét helyszíneken játszódnak. Általános a (világ)sötétség.

Azok közül, akik a Bánk bánt értelmezték, színpadra állították, iskolában tanították, vajon hányán gondoltak arra, hogy Melinda idegen? Amiként Mikhál mondja: számkivetett, menekülő. Katonánál Melinda az idegen magyar ideálként jelenik meg: Bánk kitöréseiben, töprengéseiben a magyar szabadság jelképe. „Szabad, mocsoktalan neve" a hazával azonos értékfogalom.

Tiborc mondja, csak mondja panaszát. Bánk nem is hallja, mással vívódik. Mintha Tiborc ott sem volna. Ugyanígy beszél el egymás mellett Bánk és Petúr, Petúr és Mikhál meg Simon, később a Király mindenki mellett. Időben-térben összeegyeztethetetlenek a szavak, az érzések, a gondolatok. „Talán semmi sem jellemzőbb erre a drámára, minthogy az emberek benne nem egymással, hanem egymás mellett beszélnek" - írta Németh László is.

Szerzői instrukció: „Gyertyák égnek... Mikhál egy asztalnál szundikál." Hasonlóan sötétek a színek: alkony, este, éjszaka, megegyezően az általános tájékozatlansággal, ismerethiánnyal: uralkodik a léthomály. Kulcsszavai: setét, titok, napest, éjszaka. Mindez nem a romantika árnyas, meleg sötétje. Nincs szentimentalizmus, liget, merengés. A sötét játékszíntérként világértelmezés. Petúr búcsúszavait ismétlik a búsongók: „Jó éjszakát!"

3