Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 3. szám - Lengyel András: A modernséget megalapozó közös tudás

megnőtt az árumozgatás hatékonysága is (ami például Bécsben eladhatóvá tette a makói hagymát, s ezzel új üzlete lehetőségek előtt tárt kaput).

A mediális gyorsulás lehetősége a 20. század elején már Magyarországon is adott volt. S az egyéni, „személyes" gyorsulást csak az eszközökhöz, a gyorsító médiumokhoz való hozzáférés korlátozta, behatárolva azok körét, akik ezekkel a „lehetőségekkel" élhettek vagy élni kényszerültek. Azaz a lakosság egyik, kisebbik hányada részese volt már az élet fölgyorsulásának, a másik, a nagyobbik hányada viszont még kívül rekedt ezen. (A telefonkönyvek például sokáig meglehetősen vékonyak voltak, a kapcsolást, manuálisan, kevés számú telefonos kisasszony is le tudta bonyolítani, s a hívások mennyisége sokáig nem is igényelte a kapcsolás automatizálását. S a legnagyobb példányszámú bulvárlap, Az Est is, amikor példányszámcsúcsot ért el, akkor is „csak" az 500 ezres határig jutott el - a 18 milliós országban. A jogilag Szegedhez tartozó szegedi tanyák lakói pedig, ha egyáltalán eljutottak a városba, amelynek jogilag polgárai voltak, változatlanul lovas kocsin, hosszú zötykölődések árán jutottak el. Egy vásárnapi beruccanás hajnali indulást és késő esti hazaérést jelentett számukra. A gyorsaság ide még nem tört be.)

A lehetőség azonban bizonyos területeken és bizonyos összefüggésekben: kényszer. A lehetőségekhez mérten gyorsnak kell lennie, gyorsítani kell a tempót. Ott például, ahol a gyorsaság anyagi előnyökkel jár, a folyamat szereplői - saját érdekükben - rákényszerültek arra, hogy maradéktalanul kihasználják a mediális gyorsulás adta lehetőségeket. A hagyma beérését meggyorsítani nem, vagy csak nagyon kis mértékben lehetett, a gyorsításnak természeti korlátái voltak. A hagyma eladását, a hagymakereskedelmet viszont már föl lehetett gyorsítani. Azt a hagymát, amelyet a helyszínen megvettek a termelőktől, a távíró és a telefon révén szinte azonnal, nagy tételben, tovább is lehetett adni. A Makó és Bécs közötti távolságot a mediális gyorsulás, üzleti szempontból, szinte kiiktatta. Az üzletkötés „azonnal" lebonyolítható volt, majd, viszonylag kis késéssel, az üzletkötés után már maga az áru is rendeltetési helyére ért - a vasúti teherforgalom keretében. Ez a helyzet természetesen hagymatermelő és hagymakereskedő habitusát is eltérően alakította. Sőt, részleges szembenállásukat is megteremtette. A seftelj vagy „szedd guggolva a vereshagymát" érzülete, könnyű belátni, más. De az idő, azaz a gyorsaság az üzleti élet szinte minden területén egyre fontosabb szempont lett. A nagyvárosi élet, tőketulajdonos és bérmunkás számára egyaránt gyorsabb lett. Az infokommunikációs technológia működtetőit, az újságírókat (akik egyben többnyire írók is voltak) pedig talán mindenki másnál gyorsabb tempóra szorította munkájuk.

Az „üzlet" számára a lehetőséggel való élés figyelmen kívül nem hagyható szükségszerűség volt. Ha az árut nem én adom el most, akkor a konkurencia megelőz, leköröz: ő köti meg az üzletet. S mindent a nyertes visz, a vesztes hoppon marad. Ez azonban viszonylag egyszerű példa. A mediális gyorsulás illusztrálásának a közvetítő kereskedelem gyakorlata csak könnyen átlátható, egyszerű, sőt „kézzel fogható" esete. E gyakorlatnál absztraktabb, ám következményeiben lényegesen súlyosabb fejleményeket produkáló változat az, amikor az áru már maga a pénz, s az üzletelés a pénz mozgatása. S a pénzt mint árut mozgatni ugyanúgy gyorsaságfüggő aktus volt, mint a példaként megemlített hagymakereskedelem. Ahogy 1912-ben egy magyar gazdasági író írta az akkoriban mutatkozó úgynevezett „fejlődési válságot" magyarázva: „Az elmúlt évtized pénzbősége, mely a magyar hitelgazdaságot oly nagyra növelte, a tőkekoncentrációknak és a modern technikának a kereskedelmi forgalomban való alkalmazásának következménye volt. A tőkekoncentrációk révén oly tőkeerős intézetek és vállalatok keletkeztek, melyek a legnagyobb biztosságot nyújthatják s így a legnagyobb hitelt és bizalmat is élvezik. Ezek a vállalatok a posta, a távirda s a telefon segélyével egyazon tőkét szédületes gyorsasággal képesek megforgatni, egyik helyről a másikra rendelni, vagyis aránylag kicsiny készpénzzel horribilis forgalmat képesek elérni." (Nyugat, 1912.

85