Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 2. szám - „A hazám Magyarország, de az otthonom Ausztriában van” (Komáromi Lászlóval, az Austrian Airlines nyugalmazott kapitányával Kriskó János beszélget)

- Amikor harmadszor házasodtál, Magyarországról vitettél cigányzenészeket Bécsbe, akik az osztrák templomban húzták neked, hogy „Maros vize folyik csendesen". Ez az identitásod része maradt?- Igen, hála istennek, úgy érzem, hogy ez képes jól kifejezni az érzéseimet, a magyarságomat is. Margarete-nek is nagyon tetszik, ha mulatok. Persze, fenntartásokkal.- Elkötelezett vadász vagy, Magyarországra is előszeretettel jártál, olyannyira, hogy az egyik pataji vadásztársaság tagja vagy, és még fegyvert is tartottál itt, engedéllyel. Bejelentkeztél a húgod lakásába, az osztrák mellett magyar állampolgár is vagy, magyarországi lakcímmel. Mi vezetett? A gyökerekhez való ragaszkodás, vagy kifejezetten praktikus szempontok, talán éppen a vadászat okán?- Mi vezetett? Egy gyökérrel vagy egy szállal több, ami Magyarországhoz köt, röviden a haza. És hogy legyen kapcsolatom a pataji ismerősökkel, az egykori iskolatársakkal, a vadászkollégákkal. A vadászatban sem feltétlenül a trófea izgat, az legfeljebb csak másodlagos. A társaság a fontos, a jó és őszinte beszélgetések. Az se baj, ha egy sört, vagy pár pohár bort megiszunk mellé, és elmondunk néhány nótát is...- Ha van egy osztrák-magyar focimeccs, akkor te kinek drukkolsz?- Akkor én mindig győzök. De komolyra fordítva: még mindig a magyaroknak szurkolok.-Megérint még, ha megszólal a magyar himnusz?- Akkor én kívül-belül vigyázzban állok. A sportrendezvényeken is képes vagyok elér- zékenyülni, ha a magyarok nyernek.- Ha téged 56-ban nem küldenek el Hegyeshalomba és itthon maradsz, akkor a makacsságoddal és a céltudatosságoddal minden bizonnyal Magyarországon is karriert csináltál volna. Valójában nem önszántadból távoztál. Bánod-e, hogy úgy alakult az életed, ahogy alakult?- Azt hiszem, itthon is megálltam volna a helyemet, különösen, ha kimegyek a Lomonoszovra, vagy ha vállalom a vadászpilóta-kiképzést. Ha repülhettem volna itthon is, boldog életem lehetett volna, hiszen nekem a legnagyobb boldogságot mindig is a repülés jelentette. De nem bánom, hogy így alakult. Szép, kalandos, változatos életem volt.- Az AU A hogyan bánik a nyugdíjasaival? Tudnak-e még rólad a cégnél, hogy most már húsz éve nem repülsz? Pontosítok: a társaságnál nem repülsz, mert sportrepülőként repültél még sokáig.- Hála istennek, tudnak rólam, számon tartanak.- Megvan még a kapitányi egyenruhád?- Két vagy három komplett garnitúra. Egyet tiszteletből, szeretetből a volt oktatómnak, Borbás Pajának adtam. Nagyon meghatódott tőle. A repülős öregfiúk rendszeresen találkoznak otthon a Borostyán étteremben. Paja az egyik találkozóra a tőlem kapott egyenruhában ment el. Óriási sikert aratott vele. A sajátjaimat is gondosan őrzöm: bennük van az egész életem.

78