Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 12. szám - Juhász Antal: Életmód és művelődés a mórahalmi tanyákon 1968-ban

kitallasodik" - mondogatták Halason. Részint a természeti körülmények, részint a munka- igényes, belterjes növények (dohány, paprika, szőlő) termesztése formálta ilyenné őket. Mindenekelőtt szerették a földet. Kapovits Endre nagyszéksósi tanító B. I. kisparasztot így jellemezte: „Mindenük a föld. Télen rengeteg, 15 vontató trágyát hozat Székkutasról. Évente két hold paprikát, egy hold paradicsomot ültetnek a megtrágyázott földbe. Ebből 45-50 ezer forint bevételük van."

A dolgos mentalitást érzékeltetni P. Sz. 49 éves téeszcsétag életútjából idézek: „Ötéves voltam, amikor odaadtak libapásztornak Kunhalomra. A libákat, disznókat, tehenet kiverték a sömlyékre, mindet magam őröztem. Aztán Sárkányhögyben, Domaszékön voltam kilenc évig Börcsök Jánosnál. Azt mondta apám: rongyosan ne járassanak és adjanak önni. Istállóban aludtam a lovak mellett (...) Tizenhat éves koromig nem ültem asztalnál (...) Aztán eljártam napszámba. Ötven fillért fizettek naponta, fűkaszálásért nyolcvanat. Fél évig jártam egy helyre (...) Keveselltem a pénzt. Mondom, vöszök biciklit, beállók tejesnek, viszöm a tejet Szegedre. A bátyámtól öt pengőért vöttem biciklit, aztán öt pengőért tejeskannákat. Szilágyiné, a túrúskufa azt mondta: Te, kis Pintér-kölyök, hozzad a tejet! Elkezdtem hetven literrel, a negyedik nap száznegyven liter tejet vittem a biciklin. (...) Ahol laktunk, onnan két kilométer a kű (kövesút), odáig a testvéröm segítótt tolni a biciklit, fizettem neki nyolc pengőt havonta. Tizenhat, tizennyolc gazdánál összeszödtem a tejet este tizenegyig. Hűtve volt. Éjfél után egykor indultam a városra. Voltak a sátoros kávéfőző asszonyok, be köllött érni háromra, mert azoknak köllött a tej. (...) Másfél-két évig csináltam, akkor szőröztem a gyomorfekélyt. (...) Négy-öt fillért adtam literéért, a kufaasszony adott érte tizenöt fillért, aztán egyesöknek harminc fillérért adtam. Napközben estig elmöntem átajjában dolgozni. 37-ben vöttem cséplőgépet. Előtte tanfolyamra jártam Szegedön a fölső ipariskolába. Jól kerestem.(...) 40-ben bevonultam katonának (...) 52-ig csépöltem, utóbb két géppel. Akkor elvötték a gépeket. Közben tanyát építöttem, 45-ben aratásra lőtt kész..."

1968-ban P. Sz. 4 hold 600 négyszögölön gazdálkodott. Azt mondta, csak annyi földje legyen a családnak, amennyit meg tud művelni. Jövedelme nagyrészt állattartásból származott: 1967-ben 14 disznót hizlalt, kettőt otthon levágott, hatra leszerződött, hatot a szabad piacon értékesített, és ebből 50 800 forint bevétele volt.

Négy családfő a Vörös Október Termelőszövetkezet tagja volt: hárman a növénytermesztésben dolgoztak, egy pedig a kőműves brigádban. Családjuk egy hold háztáji földet művelt.

Választ kerestem arra, szakmának tekintik-e a mezőgazdasági munkát, különös tekintettel a belterjes szőlő, gyümölcs, fűszerpaprika termesztésére.

47 megkérdezett közül 41-en szakmának tartották. 8 férfi megjegyezte: ha jól végzik, akkor szakma, 8 másik azért vélelmezte szakmának, „mert ezt is mög köll tanulni". I. K. 40 éves téesztag mondta: „egy jó parasztembörnek, ha azt akarja, hogy gazdasága jövedelmezzön, mindönhöz érteni köll". Többen mondtak ilyen véleményt. A 43 éves K. I. a jó munkavégzés feltételét is megfogalmazta: „Jó munkát csak szakkönyvek olvasása alapján lehet végezni." Négyen kifejezetten a szőlő- és gyümölcstermesztést tekintették szakmának. Öten a mező- gazdasági munkát nem tartották szakmának, két férfi egyszerűen azért, mert „könnyen el lehet sajátítani”. Egyikük szerint „nem szakma, de jó mögélhetést biztosít, ha valaki ügyesen csinálja". (A. J. 40 éves)

Tanulságos, hogy a megkérdezettek nagy többsége a paraszti tudást az ipari szakmával azonos szintűnek értékelte. Föltehető, hogy ebben a fiatal és középkorú gazdák tájékozottsága a meghatározó. A minőségi mezőgazdasági munka elismerését, megbecsülését fejezi ki P. Sz. 49 éves gazda véleménye: „Aki jó gazdálkodó, az vetekszik egy jó autószerelővel, vagy egy jó orvossal. Van a határban több, aki ilyen jó gazda.”

Több téeszcsétag kötött szerződést húsfeldolgozó üzemekkel hízott sertések és hízott bika átvételére, ami mindig biztos jövedelmet jelentett. Az állatfölösleg, az állati termékek, zöldségfélék és gyümölcsök a szegedi piacon és vásárokon értékesültek.

95