Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 12. szám - Pomogáts Béla: Erdélyben és Európában (Lászlóffy Aladár költészetéről)

A formahagyományokhoz történő visszatérés ugyanakkor az asszociációk szabadságára, nemegyszer a szójátékokra orientált metaforikus és lexikai kifejezésmód tette újszerűvé - a két formaképző eljárás: a klasszicista versszerkezet és a modern képalkotás igen hatékonyan egészítette ki egymást. Érdemes felhívni a figyelmet a költő nyelvi játékosságára, ez igen eredeti nyelvteremtő erőre utalt, nem csak a játékos kísérletekben, mint amilyen a Csasztuskák és a Nemzeti gyermekszoba című verscsokrok vagy az Ars poetica című költemény, hanem a szójátékra épülő „halandzsa" versben is, a Szóról szóra című asszociatív nyelvi játékra gondolok: „diótörő, jégtörő, mátyás, szajkó, szakajtó, / ajtó, alszeg, felszeg, kőszeg, gernyeszeg, I egerszeg, szegecs, ripacs, forgács, / kalapács, gyár, gyáros, város, kolozsvár, /fellegvár, erős várunk, pajzs, pajzsika, páfrány, / sáfrány, sármány, sárga, sár — sár — / sár, Sarolt, sarló,

sárga, varga, varázsló, / parázsló, darázs, dara, derce, / beszterce, beszéd------" Végül is el kell

mondanunk, hogy a kolozsvári költő életművében az utóbbi évtizedek erdélyi magyar irodalmának egy igen gazdag, sokértelmű és eredeti korpusza jött létre, ez az életmű kétségtelenül az egyetemes magyar költészet időtálló értékei közé tartozik.

89