Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 12. szám - Báthori Csaba: Orfeusz, Odüsszeusz; Nincs part többé; Paradoxonok; Egy svájci tónál (Zug); Decemberi számvetés (versek)

Paradoxonok

Nem vagy másutt mindenem, csak a dalban: sem óhaj, sem pillantás nem teremt meg, csak három húrnak és a végtelennek zendülése, a szél-tisztázta dallam.

Szerelemért s dalért az alvilágba kell lépni, ahol nem jelöl ki ösvényt semmi más, csak vesztes lábak futása és csak a vereség alapíthat új fényt.

Muzsikáján kívül senki a költő.

De amíg nem árny, addig nem találja, honnan jövendő és hová menendő,

s addig nem támadhat fel emberekben, addig képtelen egész látomása, amíg nem a mindennel telhetetlen.

Egy svájci tónál (Zug)

Egyik nap egész világ, vak sötétség a másik, s az ellengő harmadikból a semmi mellől egy lágy, vézna hang szól, - a tó vizét a csillagok megesték.

Isten, ha nincs is, igazságtalan itt életünkben s ott a halálban.

Nincsen mértéke, ha magányosan teng az ember lebegve vagy szilárdan.

Köveknek, holtaknak öröme, hogy most s mindörökre mozdulatlanok.

Mások égre mozdulnak Ikarosszal

puhatolni a légies szerencsét, hogy igazgassa őket egy magas kar s majd emlékre váltsa a hosszú nemlét.