Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Tolnai Ottó: Két esszé (Gogol halála; Bojan Bem)
mellett. A szoliter körüli lenti szürke tereket fényképezi. Egy kis sportpályaféleséget elsősorban. Az első képek láttán felfedeztem a kobalt és a míniummal kent korlátok izgalmas geometrikus szövevényét. Ezeket a korlátokat-kerítéseket valójában Uj-Belgrádba való költözése előtt is már hosszú évtizedek óta festette... Most mind ott csillogott egy helyen, egy kis sportpálya körül odalenn. Valamint a szürke, poros, szemetes, víztócsás aszfaltot fényképezi, az aszfalton, oldalt egy másik kis téren, a kockákon áthaladó kutyákat, járókelőket, bicikliseket. Egyértelműen saját képzőművészeti világához emelte a lenti kis egérszürke-patkányszürke tereket. A berni szürkébe. Majd egy-két év után, motívumokként, hogy aztán évszakokként is rendeződni kezdjen az anyag. A főszerepet egy kis tócsa kapja. Megdöbbentő módon. És akkor következett a régi-új berni eljárás. A digitalizált képeket újra munkába veszi. Pontosít. És ugyanakkor a képek belső szürke tereit elkezdte kitisztítani. Akárha tisztára radírozni. Kifehéríteni. És újra, immár az általános szürkeségtől, az egér-, a patkányszürkétől a csehovi szürkén keresztül (melyről Nabokov és például Handke is beszél) a fehér metafizikumig. A berni szűzi világig. Mert Bem világa, bárhonnan induljon is el, akárha a Musée de Cluny szeplőtelen világa. Valéry a tisztaság atomjairól beszél. Lám Bem e mocskos tereken is meglelte, szinte letérdelt elébük, mert nincs kizárva, ahhoz, hogy fényképezni tudjon, nagy magányában, olykor le is kellett térdelnie, le a tisztaság atomjai elé. Tehát geometrizmusa nem dogmatikus, enigmája a naivitás határán. Bem megváltotta Uj-Belgrád, meg az egyetemi város dögletes szürkéjét, felemelte, kitisztította azt... Az oldalsó tér kimozdult betonkockáin, amelyek érintésétől mégis akárha szabályos geometrikus, hozzánk közelebb álló, nem csak magára a geometriára utaló hálózatot mutatnak: egy kiskutyát látunk, amely akárha ugrott volna, s mivel az alatta levő súlyos szürkeség közben ki lett tisztítva, ki lett fehérítve, mintha a levegőben maradt volna, akárha repülne, akárha boldogan repülne... Ez a kis, ugró kutya, nem fér hozzá kétség, ismét egy berni metafizikus kutya. Egy metafizikus lény. Folyamatosan szürkülődik, piszkolódik a világ, szürkülünk, piszkolódunk magunk is. Az ember bemocskolta a világot. Bem művészete-eljárása egy tisztí- tási-fehérítési folyamatot eredményezett... Avagy megleli magában a világban, bennünk a fehérség még néhány tiszta atomját... Évszakok, mondtam. Visszatalál az évszakok tisztaságához. Egy tócsában játszódik le a misztérium. Ilyent egyedül csak Bóján Bem tud. Megdöbbentő, a számtalan tócsaképet nézve egyszer csak felfedezem bennük a felhőket. Egyszer csak felfedezem ama metafizikus medencét, fel ama semmis, abszolút semmis tócsában az Isten tengerszemszerű medencéjét... Bem gipszfehérjével foglalkozva egyszer azt mondtam, ha majd már mind elszürkül, bemocskolódik, elolvad a sarkokon a hó, kiég minden pázsit, klorofill, Bem képeiről mintát vehetünk. Az ő segítségével visszaállíthatjuk a sarkok egykori szűzi állagát, a pázsitok klorofillját... 53
