Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - A 80 ÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Takács Melinda: Eva Liszina: Egy darab kenyér (Egy csuvas novella magyarra fordításának tapasztalatai)

- Nem tudom... Azt mondták, be kell zárniuk. Utánad jöttem. A kenyér az asztalon maradt...

Hirtelen minden elsötétül körülöttem. Csak Lizukot látom, amint otthagyja a kenyeret. Rávetem magam. A talpam alatt morajlik a föld. Az étkezde épülete egyszerre eltűnik, ablaka csillogva közeledik. Az ablakkeret farácsai sírkeresztként magasodnak fölém. Hátrahőkölök. Az ökleim folyamatosan püfölnek valamit. Vékony, siránkozó hangot hallok, kezem-lábam elernyed, s az épület mellett a földre roskadok. A ház régi gerendáinak színe, akár a rozskenyéré. A közöttük megbúvó moha illata a frissen sült kenyér illatát idézi fel. A föld, amit ölelek, meleg, akár egy sütőkemence alja. S e fekete-fehér kenyér-világban a nővérem arca vörösük a vértől...

... Egymás kezét fogva rohanunk. Esteledik. Hűvös szellő susog. A lenyugvó napot körülvevő égbolton fodrozódó felhők arany színben játszanak. A végtelen mezőkön két kislány - mint két törékeny szárú virág - hajladozik az őket kergető szélben.

A távolban egy alak tűnik fel. Felénk siet. A járása... Édesanyám...

Egész nap nem száradtak fel a könnyeim, s most a legutolsó forró cseppek anyám kötényébe hullanak.- Kenyeret ettetek-e? - kérdezi anyám.

Osszeszorul a torkom. „Nem, nem ettünk" - tolulnának a számra a szavak.- Ettünk... - válaszolom.- Gyermekem, hát te miért vagy csupa vér? - kérdezi anyám Lizuktól.

Lizuk rám néz, majd az arcát anyám kötényébe rejti, csak a felém mutató,

remegő karjait látom. Anyám felsóhajt, majd magához ölel minket.

Felszáradnak a könnyeim. A lelkem szabad, akár a tágas mező felett száguldó szél. Elmesélem anyámnak az orvos utasítását. Boldog gyermekként örvendezik, kacag, mindkettőnknek új ruhát ígér. Most úgy érzi, mindez valóra válhat.

Sötét éjszaka érünk haza. Vacsorázunk, majd lefekszünk aludni. Gyönyörű álmot látok...

... Anyám a kemencét melegíti. Én az asztalnál ülök és leckét írok. A könyvem mellett egy nagy kvaszos11 edény áll, benne pezsegve kel a tészta.- Ajj, istenem, istenem! Mindjárt kidagad a tészta! - siet hozzám anyám egy teknővel és liszttel, majd elkezdi dagasztani a tésztát.

Valaki kopogtat az ablakon. A jeges üveget lehelgetem, majd fél szemmel kikukucskálok az utcára. Kint őrült hóvihar tombol, üvölt a szél. A házunk előtt, kis szánt húzva egy csapat gyerek áll. Ismerem őket. Mindannyian apa nélkül maradtak. Engem hívnak.- Elja, gyere maradék szénát gyűjteni!

11 A kvasz egy Oroszországban kedvelt, fekete kenyérből erjesztett, alacsony alkoholtartalmú üdítőital.

146