Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - A 80 ÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Fekete Vince: Kondenz (vers)
Fekete Vince Kondenz Buda Feri bátyámnak, nagy-nagy szeretettel Távol sötétedik a dombok karéja, felhők kékes foszlányai vonulnak, remegnek a tornyok, házak, utcarészek, hol egykor még szárnyakat próbáló repülések, tél, nyár, kikelet zajos órái, percei, napjai pörögtek. Vonatok jönnek, tolatnak, érkezők, várók, elmenők nyüzsgő serege hömpölyög, virágok illata, talpfák émelyítő szaga, ázott ruhák, verejtékbűz, autók, taxik, buszok, villamos csilingel a sarkon, át a hídon, míg a folyó a ködöt lassacskán tereli. Visszhangozza az őszi éj a lépteket, ahogy mennek köpenyekbe bújva, át az üres téren, hosszan, az új házsorokon, s a gyárak előtt végig, hol az éji árnyak rézsút kinyújtózva, ferdén vetülnek a parki fák sorára, hogy aztán fejüket lehajtsák a földre vagy a házak tetejére, arcokat, fejeket vígan paskoló esőre, tócsákra, foltokra, olajjal kenődve a keskeny járdán, s az útra, hol autók rohannak bolondul, tülkölnek, tolatnak, s valami savanykás füst terjed lassan a levegőben - mert havazás készül esőre végül, az este csak díszlet, s lassan minden odakékül... De miféle napfény, milyen fények égnek másik felén most a földnek meg az égnek, milyen napok azok, amik ott lebuknak, milyen napkeltékre vajon milyen alkonyt vonnak, és miféle virágok pompáznak azokban az erdőkben, milyen fák, és a lombban milyen madarak dalolnak, hallod?, 131
