Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - A 80 ÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Gálfalvi György: „Merre tart e rongy világ?”
Gálfalvi György „Merre tart e rongy világ?"- A nyolcvanéves Buda Ferencnek Régen, nagyon régen, valamikor a hatvanas évek hajnalán, abban az ántivilágban, lázas bandázásaink idején, amikor imádságos áhítattal mondtuk fel egymásnak legfrissebb olvasmányainkat, az utcán, alkalmi majomszigetekbe verődve, járdaszélen, sarkunkra kuporodva, parkok padjára gyö- möszölődve, „kocsmák bűzös gőzét tüdőnkbe gyúrva" (Ladányi Mihály), egyetemi bentlakások mosdójának cementpadlóján elheverve, hátunkat a falnak vetve, megszakíthatatlan és befejezhetetlen beszélgetéseink korában, amikor annyi és olyan sürgős közlendőnk volt egymás számára, hogy ha a „csak egy éjszakára" kölcsönkért könyvekben vagy folyóiratokban szívünk vagy lelkünk szerinti sorokra bukkantunk, nem haboztunk egymást legédesebb álmunkból felrázni, hogy élményünket azon melegében megosszuk a másikkal, egyszóval elmondhatatlan és felfoghatatlan rajban repülésünk alatt nem emlékszem pontosan, mikor hallottam vagy olvastam először Buda Ferencről s jegyeztem meg magolás nélkül egyszerre két versét, a Rohamot és a Lennék kisgyermeket. Nem emlékszem, mondom, de arra igen, hogy egyszer csak tudtam őket, sőt, úgy éreztem, mintha mindig is tudtam volna, részei lettek életemnek, tovább is mondtam, azzal a természetességgel beszéltem róluk, hogy közös tulajdonunk egy olyan korszakban és légkörben, melyben baráti beszélgetéseink során szóleleményeinket, fordulatainkat közösen használtuk, fogalmainkat nem egymástól, de egymás hatására önmagunktól tanultuk el. Nem volt ez pimasz plagizálás, azok az ötletek, fordulatok, szójátékok ott lógtak a levegőben körülöttünk, csak le kellett rángatnunk őket lebegő állapotukból. Buda Ferenc hat évvel idősebb nálam, ez a hat év abban a korban - ő is, én is a húszas éveinkben jártunk - nagyon lényeges távolságnak tűnik, ráadásul ő akkor már túl volt a verseiért kapott börtönbüntetésen, s huzamos tanyasi segédtanárkodás állt mögötte; összehasonlíthatatlanul érettebb és tapasztaltabb volt, mint én és jórészt nálam fiatalabb nemzedéktársaim. Mégis magunk közül valónak éreztük. Azokban a lázas hatvanas években olyan, partikuláris jegyeikben különböző költők kerültek hozzánk 125
