Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Orosz László: Két filmes vallomás (Katona József nyomában; Kettőség az életemben)

Csak az irodalom második vonalába tartozó írókkal, költőkkel volt kapcsolata. Szinte teljes ismeretlenségét a neves kortárs írók körében, sajnos, hitelesen ítélte meg Katona a múzsához intézett versében: „Engemet egy se tud élek-e vagy halok."

A kecskeméti ügyész

„Hivatala folytatásában szorgalmas, ...a csupa gyanúból eredt kegyetlen vallatásokat soha sem gyakorolta, mert mélyen érezte, hogy a rab is ember."

1820 novemberében Katonát Kecskeméten alügyésszé választották, hivatala a régi városházán volt. Főnöke Csányi János főügyész, aki 1840-ben megírta első életrajzát, így jellemezte: „Hivatala folytatásában szorgalmas, sem lágy, sem kegyetlen a szerencsétlen kárvallottak sorsát valóban érezvén is nem támaszkodott hidegen arra, hogy csak azon próbákat szedje össze, melyeket azok elő tudnak adni, a csupa gyanúból eredt kegyetlen vallatásokat soha sem gyakorolta, mert mélyen érezte, hogy a rab is ember."

1826-ban Katona főügyész lett, a város vezető tisztviselői közé került, részt vett társas életükben, mulatozásaikban is. A vadásztársaság tagjaként tréfás vadásznaplót készített, a tréfás hang azonban a végén keserűre fordult: „Tisztelettel jelentetik, hogy a szerencsétlen tarisznyájú nótárius a társaságnak minden kincseivel elszökött és többé nincsen, hagyván maga után egy megszomorodott és több siránkozó semmit."

Eltemetett álmaira emlékezhetett, amikor az 1820-as években színtársulatok fordultak meg Kecskeméten, és játszották az ő fiatalkori darabjait is. 1826-ban azt javasolta, hogy a piactéri mészárszéket alakítsák át színházzá. Javaslatát nem fogadták el, pedig a színház tervrajzát is elkészítette. A városban furcsa különcnek tartották, hallgatagsága miatt - mert csak a tolla sercegett - percegő pennájú Katonának nevezték. Úgy tudták, hogy a főbíró lányát, Végh Franciskát szerette volna feleségül venni, ő azonban kikosarazta. Halála után beszéltek arról is, hogy egy vádlottjának átka fogott rajta. Szüleihez, családjához megható szeretettel ragaszkodott. Halála után az édesapja évekig pereskedett a várossal fia bizonyos járandóságainak visszatartása miatt. Nem volt igaza, de a tanács megértette, határozatukban így írtak: „A folyamodónak az a legnagyobb baja, hogy fiában, a fiskális úrban elvesztvén a reménylett jó jövendőt élete módja valamennyire megnehezedett, de valóban fájdalom is egy oly jó fiúnak, ki atyjának, sok adósságainak nagy részét lefizeti, ki testvéreivel sok jót tesz eldűlése."

Katonát hivatalnok társai is meggyászolták, egyik kollégája halála után verset írt róla: „Fáradságid érdemét nem felejti el a téged gyászoló bús Kecskemét.”

Igazából azonban városában sem tudták, kit veszítettek el a főügyészben. Az 1840-es években, amikor a Bánk bán már ismertté vált, Erdélyi János író egy fiatal kecskeméti ügyvédtől érdeklődött, mit tudnak Kecskeméten Katonáról. Kiderült, hogy a nevét sem nagyon ismerik.

„Egyetlenünk a maga nemében"

„Akár a költőnek nagy lelkét, akár a karakterek fényebecsének rajzolását tekintsük benne, minden módon remek s méltó megbecsülést érdemel."

102