Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Sümegi György: Katona József-arcmások: évfordulók között és után

os forradalom leverése utáni, korai Kádár-években a város kulturális tennivalói között „az első teendők közé tartozott Kodály és Katona kecskemétiségének a tudatosítása, értékelése".39 Kecskemét művészeti hagyomány világában akkor (is) aktuálisan került elő két legnagyobb fia emlékének az ápolása, ezáltal a kulturális gazdagodás szorgalmazása. A Katona-szobor megalkotására valamilyen ma már nem rekonstruálható ajánlás alapján választhatták ki Vigh Tamást, akit közvetlenül bíztak meg a munkával. A szobrászról eddig kiadott legfontosabb földolgozás úgy említi, hogy 1960-ban már elkészült, de csak később, 1962. december 16-án avatták föl.39 40 Valójában - ahogy Heltai említette - 1960 nyarán kezdett a mintázásához Vigh, és egy külföldi tanulmányútja is hátráltatta a befejezést. Idézzük most őt: „Bármilyen körülmények között kapja az ember a megbízást, ha teszem azt, nem becsüli a zsűrit, vagy nem becsüli a hivatalt, vagy a megrendelőtől azt tapasztalja, hogy egyáltalában nem is törődik vele - ez mind nem számít. A munkára nem lesz ráírva, hogy egy nagyszabású mecénás rendelte-e meg, vagy pedig valamilyen hivatali folyamat indította-e világba."41 Ráadásul ő a sokat töprengő, kísérletező, egyes szobrait több formában is fölrakó alkotó, aki a kételyeit jobbára munkával, és annak eredményeként megszerzett/megszenvedett tanulsággal oszlatta el. Volt egy emléktábla-megbízása, amelyet négyszer mintázott meg. „A hasonlóság, a rajzi tisztaság, a gondos művesség még mind nem tartalmaz gondolatot. Sokféle értéke van, csak nincs benne az, amit az ember gondolt. /.../ Négyszeri mintázással teljesen megtanultam azt a fejet, játszva csinálhattam vele már bármit, anélkül, hogy elrontottam volna a karakterét. Megnyomhattam a síkot, és ettől a fej még karakteresebb lett. Véleményem szerint el tudtam érni, hogy az emléktábla síkján tér legyen. És ahol a plasztikában tér van, ott forma van. A teret csak a forma adhatja, egyéb nem."42 Vigh Tamás Krúdy-emléktáblája munkafolyamatát idézte föl, s éppen ebben, „a Krúdy-emléktáblában (1958) lelte meg azt a pontot, ahol Vigh Tamás — tán mestere43 régebbi kubisztikus-szerkezetes fázisára visszatérve - radikálisan egyéni útra lépett".44 Ekkortól készültek fontos művei, de alkotói pályája nem volt mentes nehéz konfliktusoktól sem, hiszen pl. megnyerte a székesfehérvári Ezredéves emlékmű pályázatát Életfa-szobrával, de a megbízást nem ő kapta (Kalló Viktor). Vagy a Vásárhelyi Pál-emlékmű elkészítésére elnyert megbízását - visszavonták.45 Vigh Tamást mindez nem tudta elvonni a komolyan vett munkától, új és újabb plasztikai feladatai egyéni megvalósításától. „A hatvanas évek végére egyik legegyénibb hangú köztéri szobrászunkká vált”, akinek a „szobrai úgy hatottak, mintha formáikat belső erők, az anyag magmatikus feszültségei

39 Heltai Nándor a szerzőnek 2015. 08. 23-án írt elektronikus leveléből.

40 Vigh Tamás: Katona József, 1960, bronz, 170 cm, Kecskemét, Vekerdi László: Vigh Tamás. Corvina Kiadó, 1983. Műtárgyjegyzék 6.

41 Rozgonyi Iván: Beszélgetés Vigh Tamás szobrászművésszel, 1965. december (magnófelvétel), MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet, MDK-C-11-450.

42 Uaz, mint az előző jegyzet.

43 Ferenczy Béni szobrászművész.

44 Vekerdi László: Vigh Tamás. Corvina Kiadó, 1983.19.

45 Sajátos vonása Vigh Tamás életművének, hogy elutasított műveit később, a rendszerváltás után megvalósíthatta.

88