Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül

eljátszhatóbb, a néző számára érthetőbb kifejezésekben jelenik meg. Amikor Illyés ezt az átdolgozott drámaszöveget megjelentette, egy kis előszószerű írásban így fogalmazta meg célját: „a rengeteg szövegmagyarázat helyett egyszer magán a szövegen illusztrálni a magyaráznivalót". Ezáltal szándékozta a művet „közelebb hozni a mi korunkhoz, a mi közönség-mivoltunkhoz" (uo.). Ennek érdekében dramaturgiai változtatásokat is végrehajtott, ezeket Orosz László A Bánk bán értelmezéseinek története című könyvében (Orosz 1999. 103.) így foglalja össze: „Az Előversengésből meg az első négy felvonásból viszonylag keveset hagyott ki Illyés. Néhány részletet eredeti helyéről máshova tett át, így Bánk első felvonást záró monológjának első felét (erősen átírva) a Gertrudis-Ottó és Bíberách- Ottó jelenet közé, a második felét a III. felvonásba Bánk Melindával, Tiborccal és Izidorával (ebben a sorrendben!) való jelenete után. Tiborc és Izidora »helycseréje« azt érzékelteti, hogy Melinda esete fontosabb drámai faktor, mint Tiborc változatlan szövegű panasza. (...) A legnagyobb változást az átdolgozásban az V. felvonás szenvedte. Terjedelme nem egészen kétharmadára csökkent, elmaradt az első jelenet, nem lépett színre Mikhál és Simon, nem hangzik el Petur átka (Illyés szövegében Solom már a IV. felvonás végén megölte, később azonban családtagjaival együtt lófarkon hurcolják - a hulláját?). [...] Tiborc Melindának csak a halálhírét hozza, s a kis Somát. (Nem tudni, hogy került hozzá, Bánk Illyés szövege szerint is Mikhálra bízta.) (...) A király (...) Katona szövegének »méltán« szavát »ekként«-re enyhítve fogadja el, hogy Gertrudisnak el kellett esnie, s Katona drámájának utolsó mondata után Illyés még ezt mondatja Endrével: »Tegyük le őt oly sírba, mely körül / a gyász csöndet mond a viszálynak is, / hazánkat oly békére szelídítve / amely minden bajt orvosolni kezd«."

Az „átigazítás" szövegét Benedek András értékelte részletesen. Szerinte „Illyés munkája hatalmas tett újszerűsége, bátorsága és alázata miatt. (...) elejétől végig eljátszható szöveget ad a színházaknak, a lehetőségekhez mérten megvilágítja a homályos pontokat és kiigazítja a valódi és a vélt hibákat. Legalább száz helyen (...) odaillő új szóval, gondolattal gazdagította a művet... Ennek tizede tán, amit az eredetinél gyöngébbnek, elhagyandónak vagy tovább igazítandónakérzek." (Benedek 1984.437.) E rövid idézetben is láthatjuk a tanulmány óvatos fogalmazását: a „lehetőségekhez mérten" és a „valódi és vélt hibák", valamint a „gyengébb, elhagyandó, tovább igazítandó" kifejezések korántsem a teljes, igazi sikerre utalnak. (Az 5. részben utaltam már az „áldozat-kipótoló" téves értelmezésére.)

Bizony találunk ebben az újított szövegben olyan részeket, amelyek gyöngébbek az eredetinél. Csak sajnálni tudom, hogy Illyés kidobta a darabból például azt a szép gesztust jelző kifejezést is, amely arra utal, hogy ha valaki nem néz partnere „szeme közé", ez valami hamisságot jelent. Az eredetiben Ottó ezt mondja: „[Melinda] a szemem közé se néz", s erre így felel Biberach is:

„...midőn nekem Luczi

nem néz szemem közé, előre már

tudom, Luczim megént csalárdkodik."

Illyés művében ugyanezen a helyen Ottó is más kifejezést használ: „[Melinda] le-lehunyta a szemét". Biberach is így felel rá:

69