Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül

nem ismerve és nem mérlegelve kényszerül dönteni. Itt jegyzem meg, hogy a B jelű könyvben az előbbi monológnak megfelelő értelmezése van - de magához a chaos szóhoz egyszerűen nincs jegyzet. Pedig sokkal közismertebbekhez is van, pl. „nézgélnek" = nézegetnek.

Természetesen van itt sok hasznos és szükséges magyarázat is: „Carthusianus" = némaságot fogadó szerzetes; „lévnyaló" = tányérnyaló, talpnyaló; „virtus" = erény; „legegyügyűbb" = legegyszerűbb, legőszintébb; „cinteremjeinkben" = temetőinkben. De komolyabb kifogásolnivaló is akad már az első oldalon, amikor Biberach a szerelemről így beszél:

„...ha csak reá találok is

Gondolni, könnybe lábbad a szemem,

Olyan nagyon tudom heves szerelmünk

Áldott javát savát megérzem."

Ehhez a magyarázat: „Áldott javát savát" = gúnyosan: a gaztett következményeit. Ezzel a jegyzettel az a baj, hogy itt még Biberach csak általánosságban beszél a szerelemről, amelynek „java" és „sava", tehát gyönyörűsége és keserűsége egyaránt lehet, de hogy ebből a gúnyosan emlegetett szerelemből a cselekmény folyamán majd gaztett alakul, azt itt még csak a jegyzetíró tudja és előlegezi.

A következő oldalon megint félremagyarázást találunk. E jelenetben Ottó kijelenti, hogy ha Melinda visszautasítja udvarlását, akkor majd ő tettetni fogja, hogy Melindáról lemond: „és Színlett feláldozásom annyival jobban kötöz szivéhez". Erre Biberach így figyelmezteti: „De Bánk - az áldozat-kipótoló -?" A jegyzet ehhez ennyi: = Bánk majd pótolja Melindát Ottó szerelméért. Ebből a jegyzetből az derül ki, mintha Melinda áldozatnak érezné azt, ha elutasítja Ottót, és lemond a vele való szerelmeskedésről, ezért kárpótolja majd a férje szerelme. Persze szó sincs erről, hiszen az előzményben Ottó beszél saját színlelt lemondásáról mint áldozatról. Legjobb, ha itt a B jelű könyv helyes magyarázatát idézem: Bánk, aki a te áldozatodat még ki is fogja pótolni azzal, hogy bosszút áll felesége elcsábításáért: megöl. Hasonlóképpen magyarázta ezt egy évszázaddal előbb Arany János is: „Már a lemondás is áldozat, de hogy még nagyobb legyen, majd Bánk agyonüt." (Itt jegyzem meg, hogy Illyés Gyula a dráma „átigazításában" teljesen más - szerintem téves - vágányon halad, amikor így igazítja át Biberach figyelmeztető szavait: „S áldozatod lesz? S a fő áldozat Bánk?")

A B jelű könyv szinte forgatókönyvszerűén látja el a szereplőket és a rendezőt utasításokkal, s bőven vannak szóértelmezések itt is (Katona 1948). Mivel ebben a könyvben a dráma szövegét a Nemzeti Színház főrendezőjének, Both Bélának vezetésével a Színművészeti Főiskola rendezőnek készülő harmadéves hallgatói látták el a szerintük szükségesnek ítélt magyarázatokkal, ezért kitűnik, hogy a múlt század derekán a jövendőbeli rendezőgeneráció számára melyek azok a kifejezések, amelyek magyarázatra szorulnak. Mindenekelőtt feltűnő - és az általános anyanyelvismeret szempontjából lehangoló -, hogy úgy tűnik, a régiesebb, magánhangzós múlt idejű igealakok közül maira kell „fordítani" néhányat: „megcsalatkozék" = megcsalatkoztam; „csillámla"

67