Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül

összes művei körülbelül tízszer annyi szóadatból állnak, mint Katona drámája, az óriási munkához társakat kerestem, szerencsére találtam is feleségem és két kolléganőm: Bajtai Mária és Kristóf Antónia személyében. Áldozatos munkájuk segítségével elkészült közel 130 ezer cédula, és ezek alapján elkészítettem a nagy költő-hadvezér 6 882 magyar szavát értelmező Zrínyi-szótárt, amely évekig várt a kiadásra (Beke 2004). Közben már hozzáfogtam egyik legkedvesebb költőm, Radnóti Miklós költői nyelvének feldolgozásához, és így 2009-ben, a tragikus sorsú költő születésének 100. évfordulójára megjelenhetett a Radnóti-szótár is (Beke 2009).

Az előző munka befejezésekor - előrehaladott korom ellenére merészen - belefogtam az Arany-versek szavainak szótározásába. Úgy gondoltam, hogy ezt a szótárt nagykőrösi indítású embernek illik, sőt kell fölvállalnia. Hála istennek, egészségem úgy alakult, hogy most már elkészültem bálványom, Arany János költői nyelvéből készült szótárom kéziratával is. Amikor ezt írom, ennek sorsa még bizonytalan. Amit tehettem, én megtettem: nyolcévi munkámat beleadtam, a kiadáshoz szükséges anyagiakat másoknak kell adniuk. Megjelenése nem tőlem függ, nagy költőnk születésének 2017-ben esedékes 200. évfordulóján illenék, hogy megvalósuljon.

Addig is, amíg csak ésszel bírom, a szavak világát kutatom, sorsukat kísérem, mint az alábbiakban is.

2

Aki valaha is elemezte a Bánk bánt, senki nem hagyta szó nélkül a dráma sajátos nyelvezetét. A költőket Arany Jánostól Illyés Gyuláig, az irodalomtudósokat Gyulai Páltól Szerb Antalig mindig foglalkoztatta az a különös kifejező hatás, amely Katona szavaiból árad. Arany János egyenesen elragadtatással beszélt fiának, Arany Lászlónak erről a nyelvről: „Különös teremtő tehetség volt ezé a Katonáé; bámulatos, hogy tudta a nagy szenvedélyeknek olyan megragadó kifejezéseit olyan gondos beosztással elrendezni, hogy tudott annyi számítással - költeni" (Arany L. 1898. Előszó VI.).

Arany jól tudja ez utóbbi szó súlyát: a költő az, aki képes arra, hogy „az édes anyanyelven... korának csudát énekeljen" - írja Álom és való című versében. Ebben mintha éppen a Katonával közös képességre, sőt egyben a költői küldetésre is rámutatna, arra, hogy a költő az anyanyelv szinte korlátlan lehetőségeit kihasználva a jelen számára már-már csodaszámba menő múltat is képes legyen felvillantani a kor embereivel, cselekedeteikkel, örömükkel-bánatukkal, sőt beszédmódjukkal együtt is. E csodateremtés szavakba öntésének módszerét pedig mindketten hasonló nyelvi eszközökben találták meg: fölelevenítették a múlt időket idéző, elavulóban lévő kifejezéseket, amelyeket már csak a népnyelv vagy a tájnyelv őriz, valamint bátran felhasználták a népies szólásokat és szólásszerű beszédfordulatokat.

Arany igen sokra tartotta a Bánk bánt, különösen a nyelvezetét. Amikor Nagykőrösön tanított, egyik levelében így írt barátjának, Szász Károlynak: „... mikor a drámáról beszélek, szoktam a Bánk bánból - de csak egypár jelenetet -felol55