Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Hermann Zoltán: Idegenek (Katona József és Kisfaludy Sándor Bánk-drámájáról)
Kisfaludynál, mint Katonánál. A meggyilkolt királyné viselt dolgait megismervén Kisfaludy András királya rögtön államférfiként, hivatalnok-királyként kezd viselkedni, gyászának emberi mélységei hirtelen kiiktatódnak a jelenetből. KIRÁLY ' S akár mint mentegesse Szívem őtet feddhetetlen erkölcseire, okosságára nézve, más részről fejedelmi büszkesége, a' Magyartól idgenkedése, Rokoninak helytelen kedvelése, pénz zsugorása, - gyanút támaszthatnak. (KS, 173.) Katona drámájának utolsó sorait mindannyian jól ismerjük. Endre szavaiban Gertrudis a két arcának, az általa szeretett asszony és a magyarokat sanyargató királyné képének összeférhetetlensége szólal meg: KIRÁLY Magyarok! igen jól es mérem - szeretnek, enyimek! - Hogy illy nemes szívekkel egybe férkezni nem tudtál, Gertrudisom! (fel akar sietni a' Holthoz; de eleibe akadván a' Léptsőkön álló gyermekei, azokhoz által ölelve letérdepel.) (KJ, 302.) Külső, ítélkező szempontú, szentenciózus - és emiatt kifejezetten drámaiatlan -, kommentátori szerepet kap Simon bán Kisfaludynál, az ötödik felvonásban: különös módon nem Bánké és nem a királyé a konfliktusok lezárása, hanem az övé. SIMON A' szerencsétlen Királyné, nem fejtegetem, hajlandóságból e, vagy vakságból, gyűlölője volt minden Magyarnak, kedvellője minden Rossznak, pártfogója a' Nemzet vérét szívó Izmaelitáknak, 's rossz erkölcsű testvéreivel egygyütt maga is legfőbb, 's leghatalmasabb Nyomorgatója a 'Nemzetnek. Már ezért nagy büntetést érdemlett: mert egy egész Nemzetet egy ember, egy Uralkodó Nemzetség büntetlen még soha nem nyomorgatott sokáig. Bánk, mint Nádor, ezt legsajnosban tapasztalhatta, mert az ő kezébe omlott árvíz gyanánt a’ temérdek panasz. Bánkot, mint jó hazafit, mint emberséges embert már ez is méltó bosszúra ingerelhette. Minekutánna pedig a’ szerencsétlenségébe hányát homlok siető Aszszony, nem mondhatom erkölcstelenségből, mert házas élete feddhetetlen volt,-a' mi igaz, igaz, - hanem boszszút szomjúzásból a’ Nádor ellen, ki pénzt zsurló vágygyait akadályoztatta, vagy erkölcstelen testvéreinek vétkes kedvezéséből a' példás életű, jó Nádoráét a' paráznaságnak prédául oda vetette, - Bánkot nem tartanám emberséges embernek, ha feleségének gyalázattát vérrel nem váltotta volna meg. A' magyar Királynék nem Kerittők, királyi palotáink nem bordélyházak. A' mi a' nép között halállal fenyíttetik, a' példát adni tartozókban háromszoros vétek. - Bánk köszönetét érdemel, nem büntetést. (KJ, 178-179.) Az idegenség drámája szempontjából azonban nem is az idegen királynék vagy Katonánál Melinda halála tragikus. A kirekesztés drámáját Katona Bánk bánjában leginkább a boióthiak szenvedik meg, alighanem ez Katona legelemen- tárisabb képe a nemzeti „önismerethiány" ostoba szélsőségeiről. 51
