Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Hermann Zoltán: Idegenek (Katona József és Kisfaludy Sándor Bánk-drámájáról)

A Tudományos Gyűjtemény közli Kultsár István 1817. november 23-án a Nemzeti Múzeumban (ez akkor még a pesti egyetem épületében volt), a nádor jelenlétében, a Magyar Nyelv Ünnepén felolvasott beszédét.15 16 17 Kultsár óv a „jövevények" megvetésétől és a tőlük való tanulás pozitív példáival érvel:

Valóban tőlünk is nem kis hiba, 's tsak nem balgatagság volna Culturánk, 's anyai nyelvünk tökélletesítését úgy kívánni eszközölni, hogy az idegeneket vak huzgóságból megvessük; sőt inkább tsináljuk azt, hogy a' bennünket megelőzött Nemzeteket mind addig nyomba kövessük, az ő általok terjesztett világosságot mindaddig egész készséggel fogadjuk el; a' míg, óh kedves álmodozás! megfordúlván a' koczka, végre mink lehessünk nékiek követésre méltó példiáik. Valamint pedig egyfelől ez a' gondolat azoknál a' számos régi Törvényeinknél fogva, mellyekben a’ Jövevényeknek nyájas elfogadása szorossan parantsoltatik; nagy érdemű Eleinknél soha idegen nem lehetett; úgy más felöl ha a' Nemzetünknek I-sö Mátyás Király idejében való virágzásának okait keressük, azokat alkalmasint abban találjuk fel, hogy az ő udvara a Külföldi Tudósoknak, szép mesterségeket űzőknek menedék helye lévén, ennélfogva a' Nemzeti pallérozás is, Hazánk minden akkori lakossaira kitérfedett. [...] Most láttatik újra tsillámlani az a' szerentsés idő pont, a’ melyben ha az előttünk kinyílt úton tovább is futni meg nem szűnünk, e' részben is a' Mátyás Király fényes Epochája közünkbe viszsza térhet (59-60.).

Az 1818/2-es számban A' Berzevicziek' Nemzetiségének Elő- ideje16 címen olvasható egy írás: a cikk a Bánk bán-téma - egy esetleges Izidóra-párhuzam? - miatt is érdekes, és talán éppen ezért fontos, hogy a tiroli-meráni eredetű családot mint sikeres akkulturációs példát említi:

Rudger, a' traditio szerint Tiroli születésű Nemes, elvette feleségül II. András Király Hitvesének egyik udvari Dámáját, a' ki szint' úgy külföldi eredetű lévén, a' Királynéval eljött vala Magyar Országba (58.).

Magyar országban mai napig ezen régi Nemzetiség virágozik, és az újjabb időkben is sok jeles embereket szült, a' kik minden némü talentomokkal és érdemekkel, magokat, nemzetiségeket, hazájokat fényesítették, de a’ kiknek érdem oszlopot emelni, ezen értekezésnek határán kívül vagyon. [...] A' többek közt a' most élő Berzevitzy Gergelyt, a' ki mind Tudományáról, mind jó szivéről, mind munkás Hazafiúságáról minden igaz Magyar előtt eléggé esméretes, és főképen a' háladatos Külföld által tiszteltetik (65.).

Persze kifejezetten xenofób vélemény is megszólal a folyóiratban. 1817-ben Horváth János veszprémi kanonok A' Régi Magyaroknak Vallásbéli 's Erkölcsi AllapottyokróE7 című terjedelmes írásában ősi erényként írja le az idegenekkel való nem-keveredést:

15 Szállás - a' Magyar Nemzeti Múzeumban Pesten Nov. 23-an 1817. tartatott = Tudományos Gyűjtemény, 1818/3. 39-73.

16 Tudományos Gyűjtemény, 1819/8. 57-65.

17 Tudományos Gyűjtemény, 1817/2. 27-91.

44