Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Fried István: „Nemzeti” dráma(?) – hatékony(?) intrikussal (Újraolvasva a Bánk bánt)

inkább bizonyos Sturm und Drang-drámákra emlékeztető részletek szembesülése szinte két korszak határára pozícionálja a Bánk bánt, s ezt hangsúlyoznám avval a régebbi és szakirodalmi előfeltevésekkel egybevágó tézisemmel, hogy drámánk némely tekintetben Lessing Emilia Galottijára és Schiller Ármány és szerelem című drámájára emlékeztet11, nem utolsósorban a meghurcolt ártatlanság motívum kibontásához való hozzájárulással.12 Nem mellékesen jegyzem meg, hogy az Emilia Galotti olasz, mediterrán környezete, helyszíne, az Ármány és szerelem német kisfejedelmi bezártsága, fullasztó légköre mellett az intrikus és az udvari kontextus világirodalmi példaként lebeghetett (esetleg) Katona előtt, egyébként egyik mű sem volt ismeretlen a magyar irodalomban, Kazinczy Ferenc tervezte a Lessing-darab fordítását (és később le is fordította). Igaz, sem Lessing, sem Schiller nem veti föl a „nemzeti" kérdést, kiváltképpen nem úgy, ahogy Katona műve megtervezi a konfliktusokat, viszont Lessingnél az udvari és a polgári(bb), Schillernél a szociológiai szembenállás hasonlóképpen össztársadalmi rosszérzés jelződése, mint a Bánk bán rétegzett társadalmi-politikai/ uralmi-nemzeti problémasora. Az első változat Micháljának(!) jellemzését Bárány joggal emeli ki: „Szép képe a Jámborságnak—Cosmopolitismusnak— Hazaszeretetnek." Hivatkozom Kazinczy Ferencnek a szerb költő Lukiján Musickihoz küldött levelére, amely szerint a patriotizmus és a kozmopolitizmus összeegyeztethető.13 Petur ellenben mit sem tud, nem akar tudni erről, ugyanakkor elkötelezettsége sem makulátlan. A megkoronázott király akár nem magyar is lehetne („Görög, Gubás, Bojér, Olasz,/Német, Zsidó..."), majd megelégedne a királyné „csak egy vidám tekéntet”-évc\, „hát/Hazudna, hogy ha Színből is, nem esne / Szívére a Magyarnak olly nagyon...", azaz elképzelhetőnek gondolja az együttélést egy hangulatilag megváltozott udvari légkörben; míg Bánk elhatárolódik a „harag s utálat", „tehát az engesztelhetetlen" szavaktól, illetőleg Petur szemére veti: „Wárdán, belőlled most a nemzeti / rúit gyűlölet, nem az Igazság" szól. Ez nem elszólása, elhanyagolható megjegyzése a Nagyúrnak, hiszen jelentékeny a tét: az igazságé. Petur beszélhet, de Bánknak mérlegelni kell, hiszen a király(ságo)t képviseli. Neki vezérelve a jogszerűség kell legyen (hogy a jogszerűség hitvallása sem menti meg a történelem és a történések csapdájától, abban Katona csak kikövetkeztethető tragikumfelfogásában lehet a talán legfontosabb okot keresni), csak jogszerűen járhat el, márpedig tisztségéből, a rábízott hivatalból szigorúan következik, hogy az igazság a jogszerűségből, annak betartásából fakad.

11 Ilyen az intrikus beiktatása, az érzékenyjátéki elemek hatásmechanizmusával számolás, az országos nyomorra hivatkozás az Ármány és szerelem egy jelenetében, az udvari züllöttség bemutatása. Schiller intrikusának neve: Wurm. Beszédes.

12 Lucretiára és Virginiára (antik példákra) Bárány is hivatkozik, az Emilia Galotti valójában a Virginia-tárgyat alkalmazza az újkori viszonyok közé. Vö. Elisabeth Frenzei: Stoffe der Weltliteratur, Stuttgart 41976, 439-444; Uő: Motive der Weltliteratur, Stuttgart 21980, 720-737. (Verführer und Verführte címszó). Richardson Európa-szerte népszerű érzékeny regényében Lovelace álomport felhasználva teszi a magáévá Clarissát. Lessing Miss Sara Sampsonját Kazinczy Ferenc fordította. Az álmában megerőszakolt Marquise O. történetét Heinrich Kleist dolgozta föl.

13 1812. február 5-i levél. Kazinczy Ferenc levelezése, közzéteszi Váczy János, Bp., 1899, IX, 275-277. A levelet az első ízben Rumy Károly György publikálta a Nemzeti Újság 1845. szept. 30-i számában, és a levelet Rumy többször hivatkozta, rajta keresztül a kor nemzetiségi vitáiban is előkerült.

31