Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Szilágyi Márton: A gyilkos szabad (Katona József: Bánk bán)

másnak, mint az igazság isteni értelmű birtoklásának tulajdonítható, ez a megoldás egyértelműen el is dönti a vitás helyzetet. Bánknak, mint a vád képviselőjének jó darabig nincsen ellenfele, mivel senki nem látszik vállalni a vesztesnek látszó ügy képviseletét - ez komoly figyelmeztetés a király számára is, hogy Gertrudis ártatlanságában voltaképpen senki nem hisz. Ezt az egyértelműnek látszó, s Bánkot morális magasságokba emelő helyzetet a király egy látványos, bár képtelen ötlettel igyekszik befolyásolni: ő akar megvívni Bánkkal, mint egyedüli személy, aki feltétel nélkül hisz a királyné ártatlanságában. Ezt azonban Bánk nem fogadhatja el, hiszen a királynak a párbaj bírájának kell lennie, s azt a magasabb pozíciót nem lehet összeegyeztetni a párviadalban való részvétellel. Csak erre a patthelyzetre jelentkezik a fiatal, s a Bánkhoz képest nyilván tapasztalatlan Solom mester: apja, Myska bán szavára, aki tanúsította, hogy a haldokló királyné magát ártatlannak nevezte (a negyedik felvonásnak a gyilkosságig elvezető eseményei alapján egyébként joggal), megvív Gertrudis becsületéért. Ezen a ponton teljesnek látszik az istenítélet szerkezete: megvan a két fél, s közülük az egyik, a földi logika szerint, teljesen esélytelennek látszik. Az ezután következő párviadal tehát egyértelművé tenné, Gertrudis bűnös-e vagy sem. Katona azonban - hibátlan dramaturgiai érzékkel - nem engedi idáig eljutni az eseményeket, hiszen ettől kezdve tét nélkülivé válna a szituáció.

Két, a színpad világán kívülről érkező híradás ugyanis gyökeresen megváltoztatja a helyzetet. Egyrészt hírét hozzák annak, hogy az Ottótól leszúrt Biberach a halálos ágyán megesküdött a feszületre: a királyné ártatlan. A közhangulat ettől már megváltozik — s a király, jó taktikai érzékkel, ettől kezdve már nem forszírozza az istenítéletet. Annál is inkább, mert még korábban a gyilkosként kezelt, lófarokra kötözve halálra hurcolt Peturról megérkezik az a tudósítás, hogy kínhalála közben is királyát éltette, és a királyné gyilkosát aljasnak nevezte. Ez a két hír Bánk magasztos morális pozícióját alapvetően megrendíti. Vádlói szerepéből kialakuló erkölcsi fölénye megsemmisül, s a párviadal elmaradásával ennek visszaszerzésére esélye sem marad, másrészt gyilkossága is aljasnak minősül, s éppen attól az embertől, aki korábban, a második felvonásban még késznek mutatkozott volna Gertrudis megölésére. Ezt a folyamatot tetőzi be Tiborc megérkezése Melinda holttestével, s annak elbeszélésével, hogy Bánk távolléte miképpen szolgálhatott eszközül az Ottó embereitől elkövetett gyilkossághoz. Bánk kudarca ezzel válik teljessé: innen nézvést ugyanis végképp értelmetlennek és indokolhatatlannak bizonyul Gertrudis megölése.18

A király ezt a szituációt ismeri fel egy pillanat alatt, s ezért lehet képes arra, hogy Bánkot immáron politikailag is megsemmisítse, ráadásul formailag a megkegyelmezés aktusával, végleg kiiktatva őt a hatalom bármilyen értelmű, helyettesi birtoklásából. Miután ugyanis Biberach utolsó szavai megfordították a közhangulatot a királyné kapcsán, Endre kimondja azt, hogy „Magyarok! előbb

18 A jelenet színházi értelmezésére lásd még Kerényi Ferenc, Ismét „oszlop": A Bánk bán egyik szerzői utasításának színészettörténeti értelmezése = Kolligátum: Tanulmányok a hetvenéves Bíró Ferenc tiszteletére, szerk. Devescovi Balázs - Szilágyi Márton - Vaderna Gábor, Ráció, Bp., 2007, 213-216.

24