Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Péterné Fehér Mária: Kecskemét Katona József korában
később Monostoron. A 18. sz. vége, 19. sz. első fele a juhtenyésztés virágkora volt Kecskeméten. 1811-ben kb. 100 000 juh után fizettek legelőbért (szájpénzt) a gazdák. Az Electa Communitas 1825-1828. évi jegyzőkönyvének végén 18 gazda nevét jegyezték fel, akik ezer vagy több juhval bírtak.19 A juhász az egyik legjobban fizetett pásztor volt ebben az időben.20 A túllegeltetés azonban katasztrófával fenyegetett, egyre nagyobb terület vált futóhomokká a klímaváltozás, a szárazabb éghajlat mellett. 1792 és 1806 között a város határában közel háromszorosára nőtt azoknak a területeknek a száma, ahol a futóhomok terjedése miatt a gazdálkodás ellehetetlenült. A kialakult helyzeten elsőnek erdő-, majd 1810-től szőlőtelepítéssel, vagy egyszerre mindkettővel igyekeztek javítani.21 1840-re már mintegy ezer ölnyi szélességben szőlőskertek vették körül a várost. A homok, melyet régebben természet átkának tekintettek, szorgalom által hasznossá vált. A szőlő- és gyümölcsterület ekkor 5 600 hold.22 Bár a 18. sz. végén a meghatározó gazdálkodási forma a nagyállattartás volt, az elöljáróság újabb és újabb pusztákat volt kénytelen parcellázni növénytermesztés céljára a lakosság számának növekedése miatt. Az egyes puszták parcellázásával a magisztrátus arra törekedett, hogy „életképes" (25-100 hold) birtokok alakuljanak ki. A pusztákon való kint lakást azonban még a 19. sz. elején is tiltotta a gazdáknak a városvezetés. A 19. sz. elején jelentős parcellázás folyt a város határában: Ballószögben, Úrihegyen, Nyírben, Szarkásban osztottak földet elsősorban szőlő- és erdőtelepítés céljából. 1830-ban, az akkor 160 000 holdas határban 4 500 ember élt. A bortermelés a házi szükségleten túl a 19. sz. elejétől a gazdák számára biztos pénzforrást jelentett, de iparosok, kereskedők és értelmiségi pályán működők is igyekeztek maguknak kisebb-nagyobb szőlőterületet szerezni.23 Természetesen a város határában szántóföldi gabonatermesztés is folyt. A szántóknak azonban pl. 1828-ban csak 1/6 része volt első osztályú fekete és folyvást szántható, 2/6 része másodosztályú barnás föld és szürke homok, 3/6 része harmadosztályú homok ugyan, de a szél erejének még nem kitett föld. A gazdák 86%-ának legfeljebb 5 hold szántója volt, 13,8%-ának 6-50 holdja és csak 2 „jobbágynak" (0,2%) volt 60 holdnál nagyobb szántóföldje. A szántóföld területe összesen 5 475,68 hold. (A határ használhatatlan, futóhomokkal borított területét nem vették számításba.)24 „A 18-19. sz. fordulóján az ország jó néhány 19 MNL BKML IV. 1503/a Kecskemét város Választott Községének („Electa Communitas") iratai 2. kötet, 1825-1828. évi jegyzőkönyv 20 200 juh tereltetéséért 1839-ben egy nyájjuhász bére 25 forint készpénz mellett 25 bárány, 4 pár csizma, 20 véka árpa, 1 porció kukoricaföld és egy szekér szalma volt. Iványosi-Szabó Tibor 2002. 414. 21 Szilágyi Zsolt 2012. 30. 22 Csányi János: Kecskemét, a mint van. Társalkodó 1840.17-22. szám. 23 A bortermelés azonban a borok gyenge minősége miatt nem volt eredményes. Bár Kecskeméten sok jó minőségű szőlő termett, de ezek összekeverésével készítették a bort, így nem lehetett megállapítani melyiket kellene szaporítani. Iványosi-Szabó Tibor 2002. 386. 24 H. Pálfy Ilona: Kecskemét adózó lakossága az 1828. évben. Magyar Statisztikai Szemle 1935. 383. Az 1828-as országos összeírásban, így Kecskeméten sem szerepeltek a nemesek. Kecskeméten ekkor 165 nemes család élt. A nemesek kezén a város határában ekkor 1355 hold szántó, 34 hold rét, Monostoron 561 hold szántó, 119,5 hold, Bugacon 85 hold szántó, 70 hold rét volt. 9
