Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 10. szám - Kurcz Ádám István: Berecz plébános, Máté apostol és a verbászi evangélikus lelkész

Gion vallási(-nemzeti) állásfoglalásaként fogható fel az is, hogy az egyetlen csupa nagybetűs név az egész életműben a KERESZTET CIPELŐ EMBER12, és hogy számos művének adott a Bibliából vett vagy a katolikus vallás gyakorlataira utaló címet. A Virágos Katona a Krisztust korbácsoló katona stációképére, míg a Latroknak is játszott cím a Krisztus mellett megfeszített gonosztevőkre irányítja a figyelmet. A Keresztvivő a Keglovics utcából a temetési menetben betöltött szerepre, a Krisztus Katonája a húsvéti ünnepkör egyik népszokására: a szentsír őrzésére13, Az angyali vigasság cím pedig a kántálás és a betlehemezés helyi nyelvjárási nevére utal.14 Az „angyali vigasságának a címbe emelése is provokatívnak volt tekinthető a megírás idején, hiszen vallásos cselekmény szolgálja a regénykohéziót, az adja az egész mű cselekményének szerkezetét. Ráadásul „szimbolikus erejű motívummá válik, amely azt sugallja, hogy a felnőttek sokszor embertelenül kegyetlen, nyomorúságos és tragikus világát a gyermeki jelenlét és szemlélet képes humanizálni",15 Magában a műben is olvassuk ezt a gondolatot: „[...] hadd kérdezzem meg: uram, ön sohasem énekelt az ablakok alatt szép téli estéken? Nem? Sajnálhatja. Ha csak egyszer énekelt volna, most nem próbálná ezzel a vacak vendéglői késsel felvágni az ereit. "16 A szenttamási folklórhoz szorosan kötődő szép kifejezés Gion általi megörökítésének köszönhető, hogy egyáltalán sikerült feleleveníteni ezt a népszokást Szenttamáson. A kommunizmus évei alatt szinte feledésbe merült hagyomány nevét ugyanis Gion műveiből ismerték a művelődésszervezők, és gyanút fogtak, hogy talán nem az író leleménye volt a kifejezés. Ezért kérdeztek rá a helyi öregeknél, hogy ők is „mondták-e az angyali vigasságot" fiatalkorukban, amire mindenhol „igen" volt a válasz, ami után lejegyezhették és a fiataloknak megtaníthatták a régi helyi betlehemest.17

A kisebbségi tematika felé való átmenetet képez a biblikus Gion-műcímek között az Izsakháré, minthogy „a tizenkét izraeli törzs közül Izsakhár törzsének jutott ki a legmostohább sors: földrajzilag és gazdaságilag felháborítóan előnytelen területre kényszerítették, a rávonatkozó apai áldás egyenesen átokként hangzott".18 19 Legalábbis Gion írásai szerint, ugyanis a Bibiiá ban nem csak negatívumokat olvasunk az Izsakhárnak jutott atyai áldásban. A Káldi-féle hagyományos katolikus fordítás szerint Izsakhár „földe legjobb" - a katolikus bibliafordítás alapjául szolgáló latin változatban, a Vulgatában „optimus" -, a Hertz-féle izraelita fordítás szerint „kellemes", a Gion által használt Károli-fordítás szerint pedig „kies" 19 Jellemző, hogy az író a céljaihoz, tudniillik a kisebbségi léthelyzetre való utaláshoz megfelelő részre helyezte a hangsúlyt a bibliai áldásból. Hogy tudniillik Izsakhár „teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz"; nem pedig arra, hogy „a karámok közt heverész. S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies. "20 Gionra az efféle, írói céljai

12 Uő, Ahasvérus [1966] = Uő, Műfogsor az égből, Bp., Nórán Libro, 2011, 24., 26.

13 Vö. Egyedülálló szokás Bácskában: A szenttamási Krisztus-katonák = Hitélet, 1973/4., 30.

14 Angyali = angyalok által hirdetett; vigasság = [itt:] jó hír, örömhír, evangélium, vö. Lukács evangéliuma 2. fejezetének 10-11. versével, ahol az angyalok e szavakkal adják a pásztoroknak hírül Jézus születésének hírét: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz [...]."

15 Elek Tibor, A szeretet vigasztaló ereje: Gion Nándor ifjúsági regényeiről = Gion Nándor, Az angyali..., i. m., 530.

16 Gion Nándor, Az angyali. ..[1985], i. m., 447.

17 Kovács Blanka - Horváth Futó Hargita, A karácsonyi ünnepkör dramatikus játékai: Az angyali vigasság és a betlehemes játék = De história urbis nostrae II, szerk. Horváth Futó Hargita, Szenttamási Népkönyvtár, 2012, 67.

18 Gion Nándor, M. H. J. hintaszéke [1975], i. m., 258.

19 Vö. Mózes első könyve, 49. fejezet, 14-15. vers.

20 Vö. még: Gion Nándor, Izsakhár [1994] = Uő, Börtönről álmodom mostanában, Bp., Nórán, 2008, 476.

74