Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 1. szám - Kabdebó Lóránt: "Nézzünk magunkba békén" (Kiss Benedek verseiről)

Kiss Benedek költészete az embert abban a pillanatban ragadja meg, amint az Édentől Keletre találja magát, kivettetésben a Paradicsomból, de munkára és életre készen, a nőtársban, mint sivatagban a kaktuszt csodálva és használva, és áldozva Istenének, mint Ábel, Káinoktól körülvéve. Halálveszélyben, de életre elszántan. Munkás életben reménykedve, és híve abban, hogy ebben a száműzetésben is otthonra találva hazát teremthet, nyelvet alakíthat, dalolhat, játszhat és értelmesen eltöltheti az életét. Mert ennek az életnek megvan az értelme, itteni valóságában, történelmi folyamatosságában, és személyes lelki sorsában, számadását teljesítve, szembesülve az isteni lényeggel.

Félreértés ne essék: ha azt írom, vallásos költészet, az Kiss Benedek esetében nem a Mécs László, vagy Sík Sándor-féle verselést jelenti, és természetesen nem a Paul Valéry-féle vagy a Pilinszky megteremtette létszemléleti gondolkozásmódot. Kiss Benedek verseiben egyfajta, a mindennapi életmenetbe, eszmélkedésbe, az életképeket átható Istennel való beszélgetés módozatairól utóbbi ad számot. Nem hitvalló költészetről beszélhetünk ez esetben, és nem is a létezés filozófiai átgondolásának valamilyen módozatáról. Hanem arról a megszólalásmódról, amely a hagyományos európai verselésmódban jelenlévő Isten-élmény tovább gyakorlása. Miként az evilági életmenet tárgyiasítása, akként jelenik meg verseiben az Istenhez kötődés természetes gesztusa. Nem keresés, nem vitatkozás, nem villongás, hanem az a természetes belekapcsoltság, amely olyan életet fog versébe, amely természetesen kapcsolódik egyfajta kételymentes isteni elrendezettséghez.

És ezen belül éli Kiss Benedek a maga keresztényi elkötelezettségű evilági életét. Él és hiszi, hogy ennek az itteni „végigtántorgásnak" megvan a maga metafizikai összekötöttsége a világot igazgató, valaha teremtő, ma fenntartó örökléttel. Gyakorlati kapcsolódás, de mélységesen összekapcsolt létezésmód megélése. Nem a szentek, hanem a gyarlóan e földi létre született emberiség hívő létállapota szívódik fel ebben a versszövegezésben. Gyarlóan? Mondták őseink hittani ismereteik birtokában. Természetesen, mondjuk ma mindnyájan, akik nem tanultuk, inkább csak megérezzük, vágyjuk, igeneljük és reméljük mindezt a kapcsolatot. Ennek az élő kapcsolattartásnak a jelenléte alakítja ezeket az evilági tematikával dúsan telített, az emberi esendőség-tudattal és örömelvvel életmenetéhez kötődő emberi élet tényeiből a poézis ihletében verssé szervesedő életképeket.

Nem vallásos ez a költészet tematikailag, hanem az élet jeleneteit feldolgozó, szenvedélyesen életszerető versvilág, amely egyben átéli, átérzi és vágyja az Istennel telítettség átérezhető mozzanatait ennek a boldogan esendő, a tetteivel vitában élő emberéletnek. Melyet úgy tudatosít, hogy közben szenved és örül, vitatkozik és reménykedik - éli mindennapjai természetes életét. Versbe fogva, a poézis szerves szabályait követve, olykor szabálytalanul meg-megszakítva. Egészében és a pálya teljességét figyelembe vevően költői életművé kerekítve.

Az élet megélésének vallásos ihletődése és a költői szöveguniverzum egymásba fonó- dása fokozatosan teljesedik meg Kiss Benedek költői pályájának alakulásában. Nem valamilyen embert fordító megrázkódtatás, szó szerinti „pálfordulás" eredményeként. Kiss Benedek versbeszédének alakulása kezdeteitől a megélt élettények, az előforduló eseményesség versbe szövésének alkalmaként jelenik meg. Miként az az általa ismert európai költészet évezredes hagyományában a mesterség szintjén természetesen jelenlévő formálási módozat. Mondjuk Villontól Baudelaire-en át Blais Cendrarsig avagy Balassitól Radnóti Miklósig megtalálható. Ha őket vallásos költőként is számon tarthatjuk, akkor ebben a sorban természetesen megemlíthetem Kiss Benedek szöveguniverzumát is. Nem tudós vagy konvertita vallomástevő, hanem éppen a vallásos szellemben élő nemzedékek napi részvételét alapul elfogadó életmenet költői átformálását fogadja költészete részévé. Bibliaolvasó és vallásos évszázadokat magáévá fogadó mindennapi emberként éli meg napjait. Ezeknek a napoknak a verssé formálása költői pályájának hitelesítő háttere.

103