Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

ában megjelent 1915-ös napilapokban. (Közlése: Irodalmi Szemle, 2012. máj. 5. sz. 3-12.; 2012. aug. 8. sz. 5-7.)

A kötetben való megjelenés kis esélye ellenére is, évek óta gyűjtöm a Máraival kapcsolatos irodalom bibliográfiai adatait, és rábukkantam magam is újabb, a Márai-bibliográfia 2003-ban megjelent kötetében nem szereplő írásokra, ezek közül most két „újnak" mondható, nemrégiben felbukkant cikket szeretnék bemutatni; mindkettő más-más okból számít kuriózumnak. Az egyik az író 1919-es, később sokat kárhoztatott, de (politikai és életműve egészét érintő) jelentőségében nem olyan nagymérvű cikkei közül való. Az ifjú Márai proletárdiktatúrában való részvétele ugyanis sokkal inkább tudható be a család és a családi hagyomány elleni lázadásnak, az ifjúság kalandjának, mint konzekvens politikai állásfoglalásnak, még ha az ellene e cikkek kapcsán megfogalmazott vádak leginkább erről is szólnak. Ezzel együtt a Fabik Károly különítményvezetőről szóló írás tovább tüzelheti azokat, akik a '19-es Máraiban lelkes kommunistát látnak. (A most közölt interjú egyébként budapesti és vidéki lapban egyaránt napvilágot látott.)

A másik cikk teljesen ismeretlen, akkori lapjába, a Pesti Hírlapba szánt 1942-es írásának kefelevonata alapján közlöm, mely végül nem kapott publicitást. (Az egyik budapesti antikvárium árverésén tűnt fel a semmitmondónak tűnő nyomtatvány, onnét vásárolta meg a Petőfi Irodalmi Múzeum.) Érdekes lenne tudni, mi az oka, hogy a Cselédek című írás fiókban maradt végül. Maga ítélte gyengének, korszerűtlennek írását? Vagy a cselédkérdés megoldásának, problémájának tőle is szokatlan megoldását nézte rossz szemmel a sajtóra felügyelő cenzúra? Korántsem lehetetlen, hogy a kor egyik legnevesebb hazai publicistájának e cikkét hallgatásra ítélték: eléggé ismert példa Jób című írása, mely cenzori okok miatt végül csak a háború után, az Ihlet és nemzedék című kötetben kaphatott helyet.

A most bemutatásra kerülő cikkek felbukkanása több dologra is figyelmeztet, elsőként a feltáratlan lapok forrásértékére: periférikusnak tekintett sajtótermékekből újabb, eddig nem ismert írások ismét előbukkanhatnak Máraitól és más kiemelkedő írótól egyaránt. Másrészt magángyűjtemények is tartalmazhatnak újabb, ismeretlen vagy félig ismert írásokat. Előbbire a most közlésre kerülő Cselédek, utóbbira a 2015-ben felbukkant autográfia, az Egy polgár vallomásai részlete is figyelmeztet, (www. pim.hu/hu/ marai_sandor/oktober/)

Talán egyszer az is elkövetkezik, hogy Márai kötetben eddig meg nem jelent cikkeit is kézbe vehetik az olvasók, teljessé téve a Helikon Kiadó jelenleg befejezettnek tűnő sorozatát.

96