Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Szécsi Gábor: Szóba zárt lélek: Gondolatok szó, kép, jelentés viszonyáról
122 2. Aligha akad összetettebb jelentésű szavunk a léleknél. A szó jelentésének legmélyebb rétegei ősidők képzeteiből, mítoszaiból táplálkoznak. Ezek a jelentésrétegek az idő sodrá- sában fogódzót kereső, az elmúlás érzéséből fakadó fájdalmát lényegiségének időtlensé- gébe vetett hitével csillapító ember küzdelmeinek, erőfeszítéseinek gyümölcsei; a szelle- miség élményének állandóan megújuló, újabb és újabb árnyalatokkal gazdagodó kifejező- dései. Folytonos kísérlet a kimondhatatlan megszelídítésére; az álmok, vágyak, szerelmek, kínok, emlékek ölelésében átélt megismételhetetlenség-élmény megjelenítésére. A lélek szó jelentése a lélekről való beszéd valós és lehetséges szituációinak egymásra vetítődése. Tartalmát alapvetően határozza meg az a mód, ahogyan a lélekről egy cso- porton, közösségen, társadalmon, kultúrán belül beszélünk, írunk. Miként valamennyi más általunk használt nyelvi elem jelentése, úgy ennek a szónak a jelentése is ezekben a közlési folyamatokban gyökerezik. Vagyis az, hogy voltaképpen mit is értünk lélek alatt, elválaszthatatlanul kötődik a lélek fogalmával kapcsolatos közlési helyzeteink emlékképe- ihez. A szó állandóan alakuló, bővülő, képlékeny jelentéstartományát e közlési szituációk egymásra ható fogalmi megjelenítései határozzák meg. Magába sűríti mindazt, amit a különböző beszédhelyzetek metszéspontjában megélünk a lélek jelenségével, fogalmával kapcsolatban. Nem véletlen tehát, hogy a lélekhez köthető beszédmódok különbözősége miatt más és más csoportok, közösségek, társadalmak, kultúrák más és más jelentésárnya- latok jegyében határozzák meg és teszik az emberről való diskurzusok egyik gondolati pil- lérévé a lélek fogalmát. A szó jelentésének különböző árnyalatai, ha úgy tetszik, aspektusai vannak, amelyek erősen kötődnek a premodern, modern, posztmodern vagy késő modern közösségeket, társadalmakat, kultúrákat jellemző nyelvhasználati formákhoz, médiumok- hoz; a lélekkel kapcsolatos diskurzusokat közösségi, társadalmi, kulturális szempontból meghatározó kommunikációs helyzetekhez. A lélek szó jelentése tehát azért képes egy időben számos jelentésréteget megjeleníteni, mert a lélekről alkotott képzetünk a jelentés részévé váló célok, vágyak, indítékok, véle- kedések jegyében megvalósuló beszédhelyzetekből táplálkozik. Vagyis azért, mert a lélek szónak, mint minden más szavunknak, lelke van. Lelke, mégpedig abban az értelemben, ahogy azt kései nyelvfilozófiai írásaiban Wittgenstein is sejteti. 2 A szavak önálló, „meghitt arculatát”, véli Wittgenstein, az az érzés táplálja, hogy a szó minden, az általa jelölt dolog- gal kapcsolatos érzést magába sűrít. A szavaknak így nem csupán jelentésük, de lelkük is van. A szavak jelentését nem csupán megértjük, de meg is éljük. Sőt, a nyelvi megértés alapja voltaképpen a megélt jelentés. Ettől válunk fogékonnyá a különböző jelentésár- nyalatok megragadására, a közlő indítékainak, intencióinak, vágyainak, vélekedéseinek értelmezésére. A szó jelentését a szó használatához kötődő, megélt kommunikációs helyzetek fogalmi megjelenítése formálja, és ilyen értelemben elválaszthatatlanul kötődik az egyes közössé- gek, társadalmak, kultúrák jelképeivé is váló hagyományozási, ismeretátadási technikák- hoz. Minél ősibb egy szavunk, annál többféle kommunikációs kultúra nyomait őrzi jelen- tésrétegeiben. Így van ez a lélek szavunkkal is, amelynek jelentésrétegeit éppúgy táplálja az írásbeliség előtti, premodern kultúrák lélekképzete, mint a modern ember test-lélek megkülönböztetésen alapuló lélekfogalma vagy a késő modern ember újraegységesülő lélekképe. A lélek szó legmélyebb jelentésrétegei tehát egy olyan népdalokban, balladákban, szólásokban, mondókákban megőrzött kultúrához kötődnek, amely a hangzó nyelv, a 2 Lásd L. Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások . Budapest, Atlantisz Kiadó, 1992. Wittgenstein’s Nachlaß. The Bergen Electronic Edition. Oxford: Oxford University Press 2000.
