Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Szécsi Gábor: Szóba zárt lélek: Gondolatok szó, kép, jelentés viszonyáról
121 Szécsi Gábor Szóba zárt lélek 1 Gondolatok szó, kép, jelentés viszonyáról 1. „Lelkem kiszikkadt mezején / pár szál virágot keresek / annak ki lelkem lelke és / minden virágnál kedvesebb” , olvashatjuk Babits Mihály egyik cím nélküli, hátrahagyott versében. Mennyi fájdalom, vágy, hit, emlék, képzet torlódik össze ebben a lélek szó megélt jelentése által táplált strófában! Lélekfogalmunk mennyi rétege bomlik ki egyetlen rövid versszakban: az elmúlással szembesülő elme kínzó felismeréseinek időtlen foglalata, az alkotó és szeretni tudó ember szellemi valójának győzelme az öregedő, pusztuló test élményéből fakadó reménytelenség fölött! Ezek a fogalmi rétegek éppúgy kötődnek az idősödő, nagy beteg költő testi-lelki gyötrelmeihez, mint a lélekkel kapcsolatos mítoszokhoz, hagyományok- hoz, teóriákhoz, s mint a szó jelentését tápláló gyökerek egymással elválaszthatatlanul összefonódva válnak alkotás és értelmezés tárgyaivá. A babitsi sorok arra hívják fel figyelmünket, hogy e szó jelentésének számtalan rétege tárul fel egy időben akár egyetlen mondat kimondásával is. Olyan jelentésrétegek ezek, amelyeket lehetetlen meghatározásokba zsúfolni. Ehelyett kövessük a nagy nyelvfilo- zófus, Ludwig Wittgenstein példáját, aki a filozófia feladatának nem a szükségszerűen ingatag alapokra épülő fogalmi meghatározásokat, hanem a mindennapi nyelv működé- sének „megmutatását” tartotta. Az összefüggéseket láttatni, és nem magyarázni kell. Ha a szó jelentését jól értelmezhető nyelvjátékokkal tesszük megélhetővé és megragadhatóvá, akkor minden elképzelhetőnél nagyobb fogalmi tartomány tárulhat fel előttünk anélkül, hogy szellemünket szükségtelen és erőtlen meghatározásokkal terheltük volna. Ebben pedig a korunkban mindinkább az értelmezések pillérévé váló kép, a képies gondolkodás és nyelv iránt egyre növekvő fogékonyság lehet segítségünkre. A kép és a működésében megértett nyelv egymás hatásait felerősítve vezethet el bennünket a megérteni kívánt szó jelentésének legmélyebben húzódó gyökereihez: a szó által jelölt dologról alkotott fogal- maink, képzeteink szövevényes hálójához. Jelen írásomat, amelyben a fentiek mellett fogok érvelni, Csáky Lajos festőművész „Minden nap” című, 2012-ben, a budapesti Próféta Galériában rendezett kiállítása, illetve a kiállításhoz kapcsolódó „Előbb hal meg a lélek…” című pódiumbeszélgetés inspirálta. A kiállítás anyaga és a pódiumbeszélgetés egyaránt a változó lélekfogalom tükrében jele- nítette meg a ma emberének test-lélek viszonnyal kapcsolatos képzetét. A számos kommu- nikációs kapcsolata révén behálózott késő modern ember lélekfogalma ugyanis átalakul. Mindinkább elillannak a hagyományos közösségi kötelékek és az azokból táplálkozó, kötött énképek. Új ember születik a virtuális és valós kapcsolatok hálójában, és ez előtt a képies nyelv és gondolkodás iránt mind fogékonyabbá váló ember előtt eddig ismeretlen lehetőségek nyílnak meg a lélek szó értelmezésekor is. 1 A tanulmány alapjául szolgáló előadás Csáky Lajos „Minden nap” című kiállítása kapcsán ren- dezett, „Előbb hal meg a lélek…” című pódiumbeszélgetésen hangzott el 2012 szeptemberében a budapesti Próféta Galériában.