Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - "Számunkra Nagyvárad nem külföld…": Szakáli István Loránddal Rigó Róbert beszélget
- Vagy ha már képzettebb, mondjuk beszél megfelelő szinten egy nyugati nyelvet, akkor vagy elmegy Angliába, Németországba, Franciaországba vagy akár az Egyesült Államokba. Ezeket az embereket csak úgy lehetne a szülőföldjükön tartani, hogyha azt lehetne sugallni nekik - és az lenne a jobb esély, ha már érzékeltetni is lehetne velük -, hogy neki megéri otthon, magyarként megmaradni és ott élni, mert azáltal, hogy ő magyar, nekik plusz gazdasági vagy jóléti lehetőségeik teremtődnek. Tehát hogyha magyarként mi valami többet tudunk adni, valami pluszt tudunk nekik adni, az segít a megmaradásban, mert ha nem, akkor az a kérdés is fölvetődik, hogy kisebbséginek lenni, az nem egy jó dolog, és az soha, sehol nem egy jó dolog. A kisebbségi létben benne van az, hogy bármilyen magas szinten legyenek is biztosítva a jogaid, te akkor is kisebbségi vagy, és ennek vannak negatív oldalai is. Mindig a kisebbséginek kell valamilyen mértékben a többséghez igazodnia. A kérdés csak az, hogy ez mennyire spontán folyamat, vagy kényszeres és diktatórikus.-A kisebbségeken az asszimilációs nyomás mindig ott van, csak az a kérdés, hogy ezt a spontán folyamatot mennyire erőltetik direkt módon, vagy hagyják folyni a maga természetes módján.- Az is meghatározó, mennyire van felvértezve az adott közösség, hogy ennek az asszimilációs nyomásnak ellent tudjon állni. Ehhez kell a magyar iskola, a magyar kultúra, a magyar nyelv ápolása, de kell a biztonság is, a kiszámítható jövő, és tudjam, hogy amiatt, hogy magyarként itthon maradok, nem leszek szegényebb, nem fogok éhezni, és azt is tudom, hogy van esélyem arra, hogy a gyermekeim jövőjét biztosítsam.- Igen, az a tragédia vagy a szomorú ebben a történetben, hogy úgy tűnik, a magyar állampolgároknak Magyarországon se nagyon sikerül, vagy egy jelentős rétegnek nem sikerül ezt az érzést, ezt a biztonságot elérhetővé tenni vagy garantálni.- Igen, azt gondolom, hogy a nemzettudat, meg a nemzethez tartozás fontossága, az nem működik másképp határon túl sem, mint határon belül. Határon belül is az emberek nem azzal kelnek és fekszenek, hogy jaj, de jó, hogy én magyar vagyok. Hanem ő akkor fogja szeretni a hazáját, hogyha azt látja, hogy ez a haza, ez az ország, ez jövőt kínál a számára, jövőt biztosít neki. Azt gondolom, hogy a határon túli magyarság körében is úgy lehet hatékony nemzetpolitikát folytatni, ha Magyarország abba a helyzetben kerül, hogy azt tudja érzékeltetni vagy azt tudja sugallni a határon túli magyarokkal, hogy nektek megéri magyarként ottmaradni és magyarként élni, mert ki tudunk dolgozni olyan együttműködéseket, olyan rendszereket, amitől a jövőtök kiszámítható lesz. És ebben Magyarország tevőlegesen tud valamit tenni, mert jelenleg nem ez a helyzet. Azt gondolom, hogy jó irányba megyünk, és a kérdés az, hogy Magyarország mikor lesz újból erős és meghatározó ország Kelet-Közép-Európában. Szerintem jó irányba megyünk. Ehhez persze kell az is, hogy legyen egy bátor politizálás, amely fölvállalja a határon túli magyarság ügyeit, fölvállalja a nemzetpolitika ügyeit. Azt gondolom, hogy a mindenkori hatalomnak az is nagyon nagy felelőssége, hogy ehhez a kérdéshez ne csak lelkesedésből, ne csak érzelmi alapon, hanem okosan, racionálisan közelítsen. Egy orvosnál sem elég az, hogy ő lelkes és nagyon meg akarja gyógyítani a beteget, az még a szakértelmet, a szaktudást, a körültekintést, a tapasztalatokat, az okos, bölcs hozzáértést nem pótolja.- Világos. Visszatérve a személyes vonalra, a Határon Túli Magyarok Hivatalában mit csináltál?- Igen, gazdasági tanácsosként azt próbáltam megértetni a főnökeimmel, hogy itt nemcsak az oktatási és a kulturális jellegű támogatásokra kell odafigyelni, hanem azt is nézni kell, hogy gazdasági szempontból hogy lehet értelmes alapokra helyezni ezt az együttműködést. 118
