Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Gyarmati György: "Közénk valók, hozzánk tartoznak": Kettős migráció Magyarország keleti és nyugati határán, 1988-1989 folyamán
A következő hónapokból fennmaradt belügyminiszteri tájékoztatók visszatérő mozzanata, hogy - a korábbiakból ismerhető mértékhez képest is - növekszik az ok nélküli utasvárakoztatás, az indokolatlan vonatkésleltetés, illetve a hivatali berkekből kiinduló magyarellenes hangulat szítása. Már 1988 őszén is rendelkezett olyan információkkal a magyar belügyi vezetés, hogy a határ menti területek román oldalán az ott állomásoztatott katonai alakulatokat és határőrizeti szerveket mind létszámukban, mind pedig arzenáljukban megerősítették és megfelelő rejtést biztosító határközeli helyeken egymás után telepítettek „tábori katonai állásokat." A határőrsök létszámát a korábbi 25-30 főről 70-100 főre emelték, és az országhatár mögött - átlagosan - 15 kilométernyi távolságban harckocsik és páncélozott járművek harcálláspontjainak láncolatát kezdték kiépíteni.21 1989. július második felében a belügyminiszteri napi tájékoztató arról informál, hogy „hihetetlen gyorsasággal kezdték meg lebontani a román-magyar határ román oldalán a határműszaki berendezéseket" - beleértve ebbe mind a korábbiakat, mind pedig a nemrégiben telepítetteket. Románia „mélységi területeiről" a határkörzetbe vezényelt sorkatonai egységekről tesz említést. Feladatukként a határ közeli térségekben végzett aratási, betakarítási munkálatok fokozott biztosítását jelöli meg.22 Nem tudjuk, hogy mineműek lehettek azok a műszaki akadályok, amelyek sürgős eltávolítására, illetve a megélénkülő román csapatmozgásokra a Bács- Kiskun megyei állambiztonság augusztus 17-i jelentése vélt másfajta magyarázatot találni. Eszerint „Biharugra községben az emberek arról beszélnek, hogy 1989. augusztus 22-én román csapatok megtámadják és a Tisza vonaláig elfoglalják Magyarországot. Ez a román pártfőtitkár ajándéka a román nép számára, hazájuk [augusztus 23-án esedékes] felszabadulásának évfordulójára."23 Ez ugyan - mert nem következett be - rémhírnek bizonyult, de a szeptember 4-i belügyminiszteri tájékoztató a korábbi óvatoskodó körülírás helyett már kifejezetten a román katonai csapatmozgások nyugtalanító folytatódásáról szól a magyar határhoz közeli nagyvárosok, Arad, Temesvár és Nagyvárad körzetében. Ezek megfigyelését most már nem csupán határ menti, hanem mélységi felderítéssel kísérik nyomon.24 A belügyminiszterrel csak nevében azonos, másik Horváth István, bonni magyar nagykövet úgy emlékszik, hogy akkoriban olyan hazai titkosszolgálati jelentések is eljutottak hozzá, mely szerint Ceau§escu kezdeményezésére Románia, Csehszlovákia és az NDK közös katonai fellépést is fontolgatott Magyarországgal szemben.25 Ezt más források is alátámasztják: Szüts Pál bukaresti magyar nagykövet 1989. szeptember eleji jelentése az egykori Kisantant - változó felállásban történő - életre keltését vizionálta, míg a Magyar Országgyűlés elnöke, Szűrös Mátyás a sajtónak is kiszivárogtatva beszélt „burkolt 21 ÁBTL. 1.11.1. ÁBMHT-iratok. 45-13/12/1988. 22 ÁBTL. 2.7.2. BMNT. 141. 23 ÁBTL. 2.7.1. Vidéki NOIJ. 20/4-113/89. 24 ÁBTL. 2.7.2. BMNT. 172. A nagyobb számban magyarok lakta városok körüli csapatösszevonásokra egy négy hónappal későbbi - 1990. január 8-ról datált - hírszerzői jelentés látszik életszerűbb magyarázatot adni. Áz 1989. decemberi romániai eseményekről szóló ezen első „összegzés" szerint a Temesvárod kirobbant megmozdulások után az lett volna a feladatuk, hogy támadást indítsanak olyan további városok ellen, amelyeknek számottevő volt a magyar lakossága, de erre Milea hadügyminiszter végül is nem adta ki a számára borítékolt parancsot. ABTL. 1.11.4. 1200/1990/L. BM. III/I-D. 67-73-1/4/90. 25 Hanák Gábor interjúja Horváth Istvánnal, Magyarország akkori bonni nagykövetével. Országos Széchényi Könyvtár. Történeti Interjúk Tára. (továbbiakban: OSZK TIT) Az interjú jelenlegi „nyers" munkapéldánya a kutatás számára még nem autorizált, ezért külön is köszönettel tartozom az anyag hozzáférhetővé tételéért. 104
