Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Egy ember három néven: Georg, György, Niszán: Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget

le, ahol egy-két nappal később kikiáltották az elszakadásukat Csehországtól, és a Tiso-féle antiszemita párt18 került uralomra Szlovákiában. így az apám Prágába ment, ahova másnap bevonultak a német csapatok. Bezárult apám körül a gyűrű. Ott maradt Prágában, egészen addig, amíg a prágai zsidóságot nem deportálták Theresienstadtba, és onnan valamelyik megsemmisítő táborba.

Pákozd után egészen szeptember elejéig a cserkészmozgalom nem működött. Nyári szünet volt. Aznap, amikor megnyílt az iskola - első gimnazisták voltunk -, akkor a kis- cserkészt nagycserkésszé avatták föl. Letettem az esküt Tóth Jóskával és az összes többi társammal együtt. Rendkívül büszke voltam, hogy most már nagycserkész vagyok, nem a kiscserkészek sapkáját, hanem ilyen széles karimájú, úgynevezett búr kalapot19 fogok viselni árvalányhajjal, de alighogy kiléptem, szóltak nekem, hogy a cserkészcsapat vezetősége beszélni kíván velem. És hogy fáradjak át a budai református házba a Szilágyi Dezső tér 3.-ba, ahol egy nagy teremben fogadtak engem, és közölték velem, hogy miután én a pákozdi cserkésztáborban agyontapostam egy libát, és nem voltam hajlandó bevallani, hogy én tapostam agyon a libát, engem a csapatból eltávolítottak. Iszonyúan el voltam keseredve, borzasztóan a lelkemre vettem. De valahogy éreztem azt is, hogy ez az öt-hat presbiter, aki ott ült velem szemben, kényelmetlenül érzi magát. De mindez nem változtatott azon a tényen, hogy engem a cserkészcsapatból kizártak, pont aznap, amikor nagycserkésszé avattak. Azért dobtak ki, mert az első zsidótörvény értelmében egy keresztény csapatnak a tagja nem lehetek. Ezek idős emberek voltak, öten-hatan voltak ott, lehetett látni az arcukon a keserűséget.-Azt nem próbáltad nekik elmondani, hogy ez nem igaz?- Természetesen én mondtam, hogy nem tapostam agyon semmit, senki nem taposott el egyetlen libát sem. De igen, mondták. Többen állítják, vannak tanúk. Hát mondtam, hogy... hogy nem is emlékszem az egészre. Tényleg volt egy libacsapat, egyszer átmentünk egy libacsapaton, de én nem tapostam el, senki nem taposott el egyetlen libát sem.- És erre mit mondtak?- Erre azt, hogy tanúik vannak, hogy én agyontapostam egy libát. De én, egy tizenegy éves kisfiú ezekkel a presbiterekkel nem voltam tárgyalópartner. Senki nem állt ki a védelmemre. A zavart kifejezetten lehetett érezni. Iszonyúan sírtam, sírva mentem haza az anyámhoz, hogy kidobtak, és hogy igazságtalanul.

Hosszú évtizedekkel később döbbentem csak rá, hogy engem azért zártak ki a cserkészcsapatból, mert az első zsidótörvény értelmében én már zsidónak számítottam. Ha református lettem volna, akkor én egészen a német megszállásig tagja lehettem volna ennek a cserkészcsapatnak. Mert rám az első zsidótörvény vonatkozott, amelyik vallási alapon működött, és nem a második zsidótörvény, amelyik faji alapokon állt. Az áttért vagy már reformátusnak született, de zsidó szülőktől származó gyerekek, mint a nálam két évvel idősebb Milku Béla, egészen '44-ig ennek a cserkészcsapatnak a tagjai voltak. Valaki aztán nekem később mondta, hogy alighanem én voltam az egyedüli zsidó, aki egy keresztény cserkészcsapatban cserkészkedett. Nem merték megmondani nekem az igazi okot, kínos lett volna, hiszen, mint ahogy említettem, ez a budai hitközség kifejezetten nem volt antiszemita.

18 Jozef Tiso katolikus szlovák pap és politikus, 1938 és 1945 között az első Szlovák Köztársaság elnöke. Nevéhez és nemzetiszocialista kormányához fűződik a szlovákiai zsidók deportálása.

19 Búr kalapot csak nagycserkészek viselhettek.

85