Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Slachta Krisztina: Német-német migráció a 20. század második felében
Az országot tömegesen elhagyók között - mint a kivándorlók között általában- többségben voltak a fiatal, jól képzett, jó munkaerőnek számító szakemberek. A kivándorlás mértéke már rövid távon is az ország lakosságának „elfogyását" vetítette előre, hosszú távon pedig az NDK fennmaradásának demográfiai és gazdasági alapját veszélyeztette, 1949 és 1961. augusztus 13. között összesen 2,7 millió keletnémet hagyta el az NDK-t.23 A Berlini Fal felhúzása A Berlint kettészelő szektorhatár lezárására már többször tett kísérletet a keletnémet hatalom, de ezt a lépést végül csak 1961 nyarán, az áttelepülők hatalmas számára hivatkozva tették meg: az év januártól a fal felépítéséig 155 00024, más források szerint 180 00025 fő hagyta el az NDK-t. A számokat az utolsó hónapban felduzzasztottá Walter Ulbricht legendás, és feltételezhetően szándékosan tett, és a menekülési pánikot kiváltó megjegyzése június 15-én, mely szerint „Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten"- vagyis, senkinek sem áll szándékában falat emelni.26 Ezek a számok azonban szinte eltörpülnek az 1953-as, a kivándorlás szempontjából „rekordév" adataitól, amikor 331 000 fő hagyta el az NDK-t, ám ekkor még - Moszkva beleegyezésének hiányában - nem valósulhatott meg a berlini szektorhatár lezárása. Az ideológiai ellentétekbe burkolt propaganda valójában gazdasági szükségszerűséget takart, az ország működőképességét veszélyeztette a rengeteg orvos, mérnök, tanár, szakmunkás kivándorlása.27 A szektorhatárok lezárásának napjaiban, vagyis a fal felhúzása után közvetlenül, máris olyan infrastrukturális problémákkal szembesült a két városrész vezetése, melyek megoldása érdekében minden ellenségeskedés ellenére muszáj volt együttműködniük. A legfontosabb kérdés a közlekedési hálózat szétválasztása, illetve működésének megoldása volt, aminek körgyűrűs rendszerét már az első világháború előtt és az 1920-as években kiépítették.28 A két városrész közötti személyforgalom, vagyis határátlépés az 1960-as évek második felétől a Friedrichstraße-i S-Bahn állomáson zajlott, ahol a 24 órás vízummal ki-, illetve beutazó nyugatiak vagy más szocialista országok állampolgárai, mint pl. a magyarok is, átléphették a szektorhatárt. Ezen az állomáson keresztül hagyhatták el az NDK-t azok a keletnémetek is, akik többéves várakozás után végre megkapták a kivándorlási engedélyt Nyugatra. Számukra ekkor 24 óra állt rendelkezésre, hogy az országot elhagyják, vagyis felszámolják keletnémet életüket, és talán örökre elbúcsúzzanak szeretteiktől. Éppen ezért nevezik az 19. század végén épült gyönyörű állomásépület mellé, a határátlépések lebonyolítására emelt 23 Schultke 1999. 236. 24 Wendt 1991. 390. 25 Schultke 1999. 45.; 236. 26 Németh 2010. 68. 27 Fischer 2005. 208. 28 Németh - Tollas 2008. 229. 68
