Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Slachta Krisztina: Német-német migráció a 20. század második felében

őket, népviseletüket kinevették, nyelvüket, tájszólásukat nem értették, szakmai ismereteiket és tapasztalataikat nem ismerték el. Nemcsak azt a társadalmi státust veszítették el, amit korábbi lakóhelyükön gyakran mint jómódú középparasztok vagy kézművesek, kereskedők élveztek, hanem azt a települési közösséget is, ami identitásuk integratív részét képezte. A Németországba érkező kitelepítettek tapasztalatait alapvetően meghatározta az a több komponensből álló érzés, hogy nem fogadják be őket. A magyarországi németek például egy, még a háború végén is élelmiszerben gazdag országból megérkezve szembesültek először az ínséggel, az éhezéssel. A kenyér, aminek mindaddig nem is volt jelentősége, hirtelen fizetőeszközzé vált, és sok más termékhez hasonlóan - a kitelepítettek számára döbbenetes élményként - csak jegyre volt kapható. A lakosság számukra elképzelhetetlen mértékű szegénysége, a háborús pusztítások, a bombázások rombolásának addig előttük ismeretlen mértéke, a teljes gazdasági összeomlás és a kulturális téren érzett idegenség sokként érte a kitelepítetteket. A Németországban való maradással az élet teljes újjászervezése párosult, ami egyben az identitás változásával is járt, ennek lelki folyamata azonban szintén nem volt kiszámítható.6

A német megosztottság, két ország, két világrend

Németország 1945 utáni megosztottsága már a második világháború végén, a fegyverszüneti és béketárgyalások során kódolva volt a nemzetközi megállapodásokban, az ország felosztásának a terve már az 1943. decemberi teheráni konferencia témái között is szerepelt. Az ország és fővárosa, Berlin megosztottságát pedig végül az 1944. szeptember 12-én, Londonban aláírt jegyzőkönyv előlegezte meg. A potsdami tárgyalások ezt a megállapodást már „csak" megerősítették7, ami aztán a két győztes nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA szembenállásának fokozatos kialakulásával párhuzamosan egyre kézzelfoghatóbbá és a hétköznapi emberek számára is nyilvánvalóvá vált. A mindennapi életet leginkább Berlin zónákra osztása befolyásolta, a legnehezebb hónapokat pedig a berlini blokád, más néven első berlini válság jelentette 1948. június 24-től 1949. május 12-ig.8

A Németország négy megszállási övezetéből kialakuló két blokk, majd pedig a két külön állam egyben a kezdődő hidegháborúban szemben álló feleket is szimbolizálta. Az 1949-re két önálló államként megszilárduló országrészek szembenállása, a politikai rendszerek, a hatalomgyakorlás ellentétes útjai mellett azok gazdasági, kulturális, mentalitásbeli különbségei is egyre inkább nyilvánvalóvá váltak9, fokozva, majd „bebetonozva" a kettészakadó országrészek korábbi regionális jellegzetességeiből fakadó eltéréseket.10 A Marshall-segélyt elfogadó NSZK

6 Tóth 2008.125.

7 Schultke 1999. 10-11.

8 Németh - Tollas 2008. 95-96.

9 Fischer 2005. 115-117.

10 Fulbrook 1997. 12.; 203.

65