Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
hogy a magyarországi németeknek rendszeresen segítségre van szükségük, és nem tudják érdekeiket megfelelően képviselni, mert nem ismerik a helyi berendezkedést és a szokásokat. Szerinte nem érdemlik meg, hogy másodrendű polgárokként kezeljék őket.63 Tény azonban, hogy rendszerint képviselőiket a különféle elosztóbizottságokba nem választották be, és így a segélyek felosztásakor gyakran hátrány érte őket. Kezdetben a helyi közösségekre tehát inkább az elutasítás, mint az együttérzés volt jellemző. Nem véletlenül vonta meg a Fränkische Zeitung 1948 decemberében a következőképpen az integráció (ideiglenes) mérlegét: „A városokban és körzetünk nagyobb településein minden nehézség ellenére a polgármesterek hosszú távra tervező politikája révén új és régi polgárok között lassan üdvös viszony kezd kialakulni, míg a kisebb helységekben és szétszórt településeken gyakran még irigykedés és intolerancia nehezíti a hazájukból elűzöttek amúgy is nehéz életét,"64 A bácskai németek lakhelyei Nyugat-Németországban Az eredeti elképzelések szerint valamennyi Magyarországról származó menekültet Hessen és Württemberg-Baden65 tartományokban kellett volna elhelyezni. A két tartomány telítettsége miatt végül mégsem teljesen az eredetileg eltervezett kvóták szerint vették fel az elűzötteket, és ez bizonyos részben a Magyarországról kitelepítetteket is érintette. 1950-ben az akkor Nyugat-Németországban található 192 742 magyarországi német közül 97 486 fő (54,8%) élt a későbbi Baden-Württemberg területén, 49 220 (27,7%) Bajorországban, 25 583 (14,4%) Hessenben és 2326 fő Északrajna-Vesztfáliában (utóbbiak nem szervezett módon kerültek Németországba). 1964-re a munkaerőpiaccal összefüggő áttelepülések és a hadifoglyok „hazatérése" után ez az arány annyiban módosult, hogy még nagyobb számban kerültek Baden-Württembergbe (115 000 fő, 61,4%), míg Bajorország és Hessen súlya csökkent. Többen jobb munkalehetőségek reményében távolabbi tartományokba költöztek.66 A bácskai németek lakhelyeinek megadása csakis felületes lehet, hiszen az elűze- tés óta rengetegen lakhelyet változtattak (akár többször is), és ennek megfelelően ma a bácskai németek utódai Nyugat-Németország számos szegletében megtalálhatók. A továbbiakban így csak olyan területeket sorolunk fel, ahol egy tömbben nagyobb számban élnek. A bácskai svábok egy jelentős része Bajorországban él. Fontos szállásterület Alsó- Frankfóld (Unterfranken) közigazgatási kerület, ahol főként Aschaffenburg környékén, Miltenberg körzetében él egy nagyobb csoport. E területen elsősorban Csátaljáról és Vaskútról származók élnek. E környék szinte minden községében (Erlenbach, Elsenfeld, Wörth am Main, Schippach, Sommerau stb.) és nagyobb városában (Hanau, Frankfurt) megtalálhatók a Felső-Bácskából származó németek. Az 1946-ban elhurcoltak másik része viszont Dél-Bajorországban, München és Wolfratshausen térségében telepedett le. (Ennek közelében épült fel Németország egyik ún. „menekültvárosa", Geretsried, amely szinte 63 StAWü Landratsamt Obernburg 3022. 64 Fränkische Zeitung, 1948. szeptember 21, Idézi Erker, Paul 1988: 37. 65 Württemberg-Baden: Az amerikai zónában 1945-ben az amerikai katonai kormányzat által létrehozott német tartomány, amely 1952-ben Baden-Württemberg néven egyesült a korábban francia megszállási övezetbe tartozó Württemberg-Hohenzollern és Baden tartományokkal. 66 Bohmann, Alfred 1969-1975: 69-71. 33
