Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Bányai János: Valóban mi lesz velünk
60 Mintha visszatérne a korábban robbantott metaforához, mégpedig a sorformálás közvetítésével. Ahogyan a Tolnai-vers a közvetlen élet- és világtapasztalat, sőt közvetlenül az életrajz és családtörténet, valamint az intellektualitás, a szellemiek elválaszthatatlan ötvözetéből épül, miközben mindig e személyesen a vers térere- je, úgy épül fel A kisinyovi rózsa verselése is a rímet tiltó avantgárd és a rímet érvé- nyesítő kötött vers szoros összetartozásából. Összetartozó és összejátszó poétikai és nyelvi feszültséget teremtő ellentétek, amelyekből Tolnai egy-egy versének versrügye fakad és lombosodik szerteágazó valóságdarabok meg történetszilán- kok koronájává. Innen, e sorozatos ellentétek távlatából látható be és érthető meg Tolnai költészetének egésze, a kortárs magyar líra amúgy sokféleségben tündök- lő égboltján. Fonalakból, „tengerifűszál”-akból alakított összevonása ellentéteknek és ellentmondásoknak. A Valóban mi lesz velünk kérdése ott rejlik Tolnai Ottó gyakori és Domonkos István ritkán közölt munkáiban, válasz azonban továbbra sincs, nem is lehet, hiszen a költészet nem válaszol, hanem kérdez, a létezés kérdéseit teszi fel.
