Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Szarvas Melinda: „"n nem látni sehol határ / én látni új látóhatár": Domonkos István: Kormányeltörésben
24 Kormányeltörésben után.” 37 Sokan sokféle értelmezését adták a bizonyos szem- pontból elhamarkodott ítéletnek, tudniillik, igaz, némileg más hangvétellel, de 2008-ban a Yu-Hu-Rap pel Domonkos folytatni látszott saját költői életművét. A legutóbbi, Domi-dalok című 2012-es művet azért nem említem, mert az szigo- rúan véve nem klasszikus költészeti kiadvány, hanem egy zenei alkotás, mely megnyilatkozási forma soha nem állt távol Domonkos Istvántól. Mindenesetre az kétségtelen, hogy a Kormányeltörésben radikális hatása és széles körű sikere nem ismétlődött meg, a szerző utóbbi művei sajátos világukkal legfeljebb „csak” zavarba hozták a magyar nyelvű kritikai közeget, amely zavar errefelé leginkább az adott műről való hallgatásban mutatkozik meg. Ebben a kritika vélhetően öntudatlanul igazodik mindahhoz, amit pedig Domonkosról állít, miszerint tehát „Domonkos István költőként szinte teljesen elhallgatott, és nem hiszem, hogy emögött valóban csak az anyanyelvi közeg hiánya állna. […] Domonkos hallgatása művei felől nézve a tűzhányók alvó periódusaira emlékeztet. A hallgatását nem tudjuk olyan jól értelmezni, mint a beszédét, hiszen éppen arról »szól«, hogy ne lehessen, ne legyen mit értelmezni.” 38 A Domonkos-recepció rendkívül aránytalan, s ez nem csak annak köszönhető, hogy legtöbbször a Kormányeltörésben re esik a választás, ha a mosta- nihoz is hasonló ünnepi alkalom adódik arra, hogy erről az életműről beszéljünk. Egyedi nyelvezete az, amelynek köszönhetően a 2015-ben hetvenötödik születés- napját ünneplő szerző ezen műve igazán emlékezetes és könnyen felismerhető. Az újraírásoknak is ezért válhat gyakori alapjává. Tolnai Ottó már 1970-ben azt állapította meg, hogy „angazsált költőink innen vannak a nyelven, Domonkosnak saját nyelve van, a fiatalok meg túl vannak, új nyelvük van” . 39 „jogom lenni élet vágni nyakon” Mindig kockázatos irodalomtörténeti távlatokban beszélni a kortárs, legfia- talabb írógenerációról, ugyanakkor a vajdasági irodalom alakulását tekintve a délszláv háborúk okozta törést az irodalmi hagyományban aligha lehet kétségbe vonni. Az első köteteikkel most jelentkező költőnemzedék kevéssé kapcsolódik írásmódjával és témáival a közvetlenül előttük haladó, többnyire már a Vajdaság területén kívül alkotó, ám műveikkel mégis odakapcsolódó szerzőkhöz, s Domonkosék művészetéhez is. Ez a most induló generáció egyelőre elsősorban korosztályi alapon tekinthető összetartozónak, emiatt irodalmi ítéletet alkotni róluk még korai lenne. Már csak azért is, mert némi folytonosság így is kimutat- ható, az újraírásoknak és átértelmezéseknek köszönhetően. A Kormányeltörésben t többféle művészeti formában is továbbgondolták, ami részben a sajátos nyelvi megformálásnak, részben pedig erős képiségének köszönhető. A költemény irodalomtörténeti recepciójában is ez a két jellemző vált legtöbbször az elemzések kiindulópontjává. A plasztikus képek meglétét, melyek Domonkos életművén belül nem csak a Kormányeltörésben t jellemzik, 37 Kulcsár-Szabó Zoltán, i.m., 87. 38 Mikola Gyöngyi, Domonkos István hallgatása közben , E X Symposion, 2003/44–45., 32. 39 Tolnai Ottó, Delta I., avagy út a mai vajdasági költészethez, Új Symposion, 1969/54., 25.
