Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Szarvas Melinda: „"n nem látni sehol határ / én látni új látóhatár": Domonkos István: Kormányeltörésben
16 Domonkos István műveinek megítélésében a határon túli irodalmár illetékessége is némileg korlátozott, hiszen e művek nem csak a határon túli területen kialakult sajátos kultúra rendszeréhez tartoznak. A szempontok, illetve nézőpontok alapvető különbözőségének elismerése és elfogadása megkerülhetetlen feltétele a határon túli irodalmak és a magyarorszá- gi irodalom közti viszonyok átgondolásának és árnyalásának. Egy határon túli mű vagy szerző egynyelvű, magyar recepciójának teljességéhez minden esetben figyelembe kell(ene) venni mindkét térség megállapításait. Domonkos István művével kapcsolatban is több szempontból felmerült a vajdasági magyar irodalom , a magyar irodalom és a nemzeti irodalom kategóriájának tarthatósága, Vajdaságban és Magyarországon írt értelmezésekben egyaránt. Szó esik egyfelől azokról a ska- tulyákról, melyeket a vers (beszélője) idéz meg, másfelől pedig azokról, melyekbe a költemény maga sorolódik. Ezek a kérdések, ahogy majd látható lesz, tulajdon- képpen szorosan összefüggnek az illetékesség dilemmájával is. Mintha az lenne a legfőbb tét: kinek a verse a Kormányeltörésben? Ugyanakkor nem világos, miért is merül fel rendre ez a kérdés. „A helyzet felemásságát, sőt abszurditását […] mi sem fémjelzi jobban, minthogy [Domonkos] 1971-ben Svédországban írt Kormányeltörésben című versét a mai napig a jumi/vami egyik, ha nem a legkiemelkedőbb versének tartják. Amiből mégiscsak annak kellene következnie, hogy nem a hely definiál egy írót s művét.” 7 A Vajdaságban szü- lető magyar nyelvű irodalom esetleges sajátos karakterét sokszor sokféle érvvel kétségbe vonták már. Azt a kilencvenes évek délszláv háborúja elől többnyire Magyarországra menekülő szerzők végképp világossá tették, hogy a vajdasági irodalom nem csak a Vajdaságban íródik. Sokkal meghatározóbb a művek kul- turális háttere és hatása, az, hogy milyen irodalomtörténeti hagyományból merí- tenek, és melyikbe kapcsolódnak be. Noha Domonkos alkotása a hetvenes évek legelején íródott, a benne foglaltak új fénytörésbe kerültek a kilencvenes években: a megszületése utáni közvetlen elemzések és reakciók után ebben az időben élén- kült meg igazán a Kormányeltörésben recepciója. A szerző hatvanadik születés- napjára időzített tanulmányában Toldi Éva ezt az akkori, kilencvenes évek végi, kétezres évek eleji aktualitást emelte írása középpontjába. Meglátása szerint a Kormányeltörésben „sokkal mélyebben hat ma, mint keletkezésének idején, 1971-ben. […] Majdnem harmincéves Domonkos István verse, s a harminc év alatt erősödött, jelentései gazdagodtak, aktuálisabb, maibb, mint valaha.” 8 Még ha a tanulmány szerzőjének saját belátása szerint is ez az értelmezés „bántóan a közhelyek szintjére degradálva a verset” fejthető csak ki, kétségtelen, hogy Domonkos művében valóban sze- repelnek háborús képek, melyek akkor óhatatlan aktualizálásra csábították az újraolvasókat. Ezek révén vált a költemény több mint húsz évvel a megírása után profetikus alkotássá. Ahogy Toldi írta: „láttuk realitásként megtestesülni a vers […] abszurd képét is: »koponyánkból a habverő / nyele kiáll«, a körülmények rímelnek ezekre 7 Szerbhorvát György, Vajdasági lakoma , Kalligram, Pozsony, 2005, 196. 8 Toldi Éva, „mi meghalni mindnyájan / úgyis téves csatatéren” , Forrás, 2000/július-augusztus, 6.
