Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Pomogáts Béla: Reformok szolgálatában: Makkai Sándorról
„lelki nemzetnek" kell felváltania. „Ez a lelki nemzet - állapította meg Makkai - konkretizálódik számunkra a magyar múlt nagy személyiségeinek gondolkozásában, alkotásaiban, jellemében és a magyar szellem műveiben, a tudomány, irodalom, művészet, erkölcsi eszmények, életbölcsesség és szokás területén. Az így konkretizált nemzet lelki valóság, de valóság; élő, ható, formáló, nevelő hatalom. Együttesen egy sajátos lelkűiét, jellem és élet valósága, mely örökre egybefűzi azokat, akik ennek a Géniusznak szülöttei és neveltjei. Ez a lelki egység: közös gondolkozást, életfelfogást és életgyakorlatot teremt, melyet az anyanyelv egysége megörökít, kifejez, hirdet, véd és megerősít." A Magunk revíziója a kisebbségi sorban élő és belső reformokat kereső értelmiség megújulási törekvéseit fejezte ki. Azoknak: a volt köztisztviselőknek, papoknak és szabad pályákon dolgozó értelmiségieknek a nevében beszélt, akik személyes tapasztalatból ismerték a nemzetiségi lét sorskérdéseit, elkötelezett figyelemmel kísérték a dolgozó tömegek életét, és kiábrándultak a magyar vezető körök hagyományos ideológiájából. Az erkölcsi reform eszméjét azzal is kiegészítette, hogy szociális reformokat sürgetett: Makkai Sándor nem minden keserűség nélkül ítélte el a rang és a vagyon adta kiváltságokat, utasította el a nemzetiségi társadalomban uralkodó egyenlőtlenséget, a feudális természetű előjogokat. Hangot adott annak a kívánságnak, hogy a nemzetiségi közéletet a dolgozó nép, elsősorban a parasztság tömegeire kell alapozni, s hogy a kisebbségi értelmiségnek, valamint irodalomnak vállalnia kell a tömegek érdekképviseletét. „A romániai magyar kisebbség óriási többsége fóldmívelő nép - szögezte le. - Nem lehet kétséges, hogy a magyarság fennmaradása Erdélyben a nép fennmaradását jelenti. Az sem vitatható ma már, hogy az intellektuális pályán maradtak vagy leendők kis serege nemzeti jelentőségét csak mint a népért élő, a nép közt élő, a népet szolgáló vezető-réteg nyerhet. [...] Egész lelki és szellemi életünknek, kultúránknak vissza kell hajolnia a népiélek mélységeibe és onnan kell öntudatra hoznia, kimívelve és a világ előtt is megmutatnia mindazt, amiért joga van élnie a magyarságnak." Emellett sürgette, hogy a nemzetiségi intelligencia a dolgozó nép soraiból kapjon utánpótlást és kiegészülést, valamint hogy a magyar munkásságot is kapcsolják be a kisebbségi élet organizmusába. Makkai Sándor önvizsgálatra és erkölcsi revízióra szólító eszméi igen nagy hatást gyakoroltak a nemzetiségi közéletre és irodalomra. A Magunk revíziója élénk visszhangot keltett az erdélyi, a magyarországi és a többi kisebbségi irodalom körében. Erdélyben Kós Károly és Kovács László, Magyarországon Móricz Zsigmond foglalkozott vele a többi között. Ez utóbbi világított rá Makkai munkájának egyetemesebb nemzeti jelentőségére is. „A magyarság szellemi élete - írta Móricz a Nyugat 1931-es évfolyamában - integer. Nem ismerek el a magyar problematikában külön fejlődő eszmei kérdéseket. Csak ez, közös, általános magyar lelkiség van. Minden, ami erre vonatkozik, bárhol tör is felszínre, a magyarság közös ügye-baja. [...] Nagyon nevezetesnek találom, hogy a kisebbségbe szakadt magyarok szava indítja meg a nagy tisztulási folyamatot. És ha elérjük, hogy a magyarság egységes eszmei közösségbe tömörül, ebben a kisebbségben élőknek, úgy látszik, jelentős munkája és érdemei lesznek." Ennek a jellemzésnek az igazságát azóta sem haladta meg az idő: a kolozsvári püspök nemzeti önismeretre és erkölcsi megigazulásra szólító „igehirdetése" azóta is érvényesnek tetszik Erdélyben és Magyarországon egyaránt. 106
