Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Novák László Ferenc: Az Alföld szülötte Petőfi és Nagykőrös
de miután kardja eltörött, pisztolyával agyonlőtt egy kozákot, majd végzett magával. Petőfi Sándort - aki szintén Bem vezérkarához tartozott - Fehéregyházánál látták utoljára, ahol nyoma veszett. A több mint négyszáz hősi halott között nem találták meg Petőfi holttestét, jóllehet Bem tábornok kerestette szárnysegédjét. A hadtörténet kizárja, hogy orosz fogságba került volna a költő.27 Bem oldalán nem valószínű, hogy az ütközet alkalmával dvil ruhában mutatkozott a költő, de ha Petőfi honvéd egyenruhát viselt őrnagyi rendfokozattal, akkor az oroszok számára értékes hadifogolynak számíthatott a minden bizonnyal megsebesült költő.28 Nyilván kommunikációs nehézségekkel nem küszködött Petőfi, ismerte az északi szláv tót, biblikus cseh nyelvet, németül is beszélt, franciául is, valószínűleg értette az angol nyelvet is. Tehát az ellenség figyelmét nem kerülhette el a magas rangú honvédtiszt, s nagy valószínűség szerint fogságba is ejthették (ha viszont civil öltözetben volt, és fegyver sem volt nála, akkor a csatározás hevében megjelenésével tűnhetett fel az ellenségnek a költő, akit megadásra szólíthattak fel). Hogy kiléte, azaz a forradalom vezéralakja, a harci kavarodásban ismert lehetett-e az oroszok számára, kétséges, akik csak a rangos katonát láthatták benne. Az viszont tény, ha a zűrzavaros helyzetben fogságba került és életben maradt is, az orosz hadsereg vezérkara „méltányos" lehetett vele szemben, hiszen nem adták át az osztrákoknak, mint történt az az aradi vértanú tábornokok esetében. A szabadságharc bukása után az oroszok részéről az osztrákoknak átadott foglyok között sem tűnik fel Petőfi Sándor alakja.29 Petőfi Sándort a magyar nemzet nyomtalanul eltűnt hősének tekinti, s Fehéregyházánál szobrot állítottak emlékére. Ezt a trianoni ország- és nemzetcsonkításkor a románok bosszúja elől vélt szülőhelyére, Kiskunfélegyházára hozatták, de ma is kőbe vésett arca mutatja a gyászos emlékű csata, a költő elvesztésének helyét, Fehéregyháza közelségében. A közeli Héjjasfalván domborul az a sírhalom, rajta obeliszkkel, amely Zeyk Domokos honvéd százados, Bem József tábornok számysegédje és több hős társának földi maradványait takarja. Petőfi Sándor létét erősítheti az a tény, hogy az osztrák hatóságok a szabadságharc bukása utáni önkényuralom éveiben még életben lévőnek s bujdosónak tekintették (pl. 27 Hermann Róbert, 2001. 372.; Hermann Róbert, 2013, 62. 28 „Eltérnek a vélemények, hogy Petőfi aznap milyen ruházatban volt [...] Ami biztos, nem viselt egyenruhát és rangjelzést. Az emlékezők zöme említi vitorlavászon zubbonyát (emlékszünk, a nemzetőrség 1848 nyarán viselte) és fekete pantallóját. Hogy a zubbony alatt azt a fehér inget hordta, amit Petries Soma megörökített a mezőberényi festményen, csupán föltételezhető. Szíjon hordott válltáskát láttak nála, s mivel többen említik a nap folyamán ismételt jegyzetelgetését, valószínűleg olyan noteszt és ceruzát is tartott benne, ami korábbról, 1848-ból fennmaradt. Gyatokay ezenfelül a kocsizás alatt egy szürke köpenyt és egy katonatiszti sapkát örökített meg. Ugyanő fegyvert sem látott Petőfinél az úton; aki kardot vizionált, az valószínűleg militáns reflexből tette..." Kerényi Ferenc, 2008. 457. 29 A foglyok átadásáról még Varsóban, 1849 májusában kötött, majd június 10-én véglegesített egyezményben döntött az orosz és osztrák katonai hatóság. Petőfi Oroszországban való léte éles vita tárgya: „Mivel írásos források csak véletlenül bukkanhatnak föl a jövőben (romániai levéltárakban, orosz archívumokban), a legendák feloszlatása érdekében is célszerű természettudományos, »kemény« módszerekhez folyamodni. Két területen lehet előrehaladni. Megpróbálhatjuk Petőfi Sándor DNS-ének kinyerését, ami bármilyen későbbi testereklye felbukkanásakor perdöntő bizonyíték lehet (...) A másik lehetőségre már Dienes András felhívta a figyelmet [...] Petőfi menekülési útvonala nagyrészt még bolygatatlan, csak mezőgazdaságilag művelt terület, és ezt a tájat elkerüli az észak-erdélyi autópálya útvonala is. A magnetométeres kutatás meghatározhatná a magányos sírok helyét. Az eltelt idő ellenére a helyzet nem reménytelen, a véletlenszerűen előkerült sírok legalábbis ezt mutatják. Legutóbb az 1960-as években bukkantak - gázvezeték építése közben - a fehéregyházi református templom mellett egy kisebb temetkezőhelyre, ahol az ütközet idején kötözőhelyként működő istenházban meghalt sebesültek feküdtek..." Kerényi Ferenc, 2008, 456. 467. 44
