Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 5. szám - "A felhő, ez az, ami inspirál": Beszélgetés Ilona Romule keramikusművésszel – Kiss Zsuzsanna interjúja

zek vagy kurzusokat tartok. Október-novemberben Kínában leszek, a Jiangsu Gaochun Ceramics Co., Ltd-től kaptam meghívást, hogy új sorozatokat tervezzek számukra.- Hogyan készülnek az alkotásaid, milyen technikát alkalmazol?

— A technika nagyon sok szaktudást, műszaki ismeretet feltételez, ezeket kellett megtanulnom a különböző gyárakban. A mesterségbeli tudást kell azután adaptálni, alkalmazni a művészi szempontoknak megfelelően. Meg kell találni, hogyan lehet a speciális technikai feltételeket és a porcelán különböző szerepeit, megnyilvánulási formáit az alkotási folyamatban használni és alakítani. Bár a porcelán esetében inkább a folyamatok tervezéséről van szó, mintsem puszta technikai tudásról. Ezt tanítom a kurzusaimon is. Jól kell ismerni a technológiát és döntéseket is kell hozni.

Én például nem használok fatüzelésű kemencét, mert az ember sosem tudhatja, hogy mit kap vissza az égetés végén. Nem szívesen vállalom az efféle kockázatot, ebben a tekintetben nem szeretem a meglepetéseket, még ha az alkalmasint kellemes is. Ne a jóisten vagy a kemence döntse el, milyen lesz a végeredmény. Azt szeretem, ha a befektetett sok-sok munka úgy jön vissza, ahogy én elképzelem, sem jobbat, sem rosszabbat nem akarok. így aztán gázüzemű kemencét használok, ami tiszta, gyors és az eredmény kiszámítható.

Hogyan készülnek a darabjaim? A technika persze ugyanaz, mint a gyárakban, de ezeket a saját elképzeléseimhez alakítom. Ha az ember egyszer már tudja, hogy mit csinál, ismeri az alapokat, onnantól kezdve már könnyű a dolga. Fontos szempont, hogy mázas felületet szeretnél, vagy csak fényezettet. A mázas felületet sokkal könnyebb megfesteni. A porcelánfestésnek is megvan a maga hagyománya, története. A porcelán számomra egyfajta háromdimenziós papír: egy fehér felület, amit a grafikus-, festőénem használ, de szükség van a térbeli formára is a kézműves énem miatt. Alkotásaimmal mindig egy történetet mesélek el. Ez a lényeg. A történet.

— Amikor nekifogsz egy újabb darabnak, a fejedben már megvan ez a történet?- O, igen. Volt idő, amikor hosszú sztorikat írtam, minden egyes darabhoz külön kis esszét. Általában feljegyzek minden gondolatot, benyomást, ami akár álmaimban, akár az utazásaim során elém kerül, bármilyen kép indukálta érzést, hangulatot igyekszem elkapni, megörökíteni, lerajzolni vagy lefényképezni. Sajnos igencsak rövidlátó vagyok, így sokszor elég csak levennem a szemüveget, hogy különös, gondolatébresztő formák, árnyak és sejtelmes képletek jelenjenek meg előttem. A felhők, vagy repedések a plafonon, bármiben megláthat az ember különös és megkapó formákat, alakzatokat. Ezeket mind próbálom lejegyezni, felvázolni adalékul egy későbbi meséhez, történethez. Aztán ezekből az absztrakt képekből alkotások lesznek. Otthon több ezer ilyen vázlatom, feljegyzésem van.

Amikor idejöttem, várnom kellett a műteremre, így nekifogtam rajzolni. Először vázlatot készítek, aztán kidolgozom a technikai részleteket, majd gipszből megformázom a darabot. Nagyon fontos, hogy milliméterre pontosan ismerjem a tárgy méreteit, nem szabad hibázni, ez szinte mérnöki munka. Tehát

76