Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
rövidebb volt a gyertyatartónál - mind csak ugyanazt mondta. Az életben nincs semmi, csak a halál, pedig nem szabad lennie. "* Henry Troyat: Tolsztoj élete, Gondolat, 1967, fordította: Réz Ádám, 384-385. 22. Nehezen vette észre, hogy az idő akkor más területen mozdult, mint amelyikhez ő a maga életét hozzákapcsolta. Ha észreveszi, akkor sem sajnálta volna, hogy életét az irodalomhoz kapcsolta. Azt mondja, minden, amivel szembekerült, egyben adottság is volt, ezért azt sem kell mondania, hogy egyszer sem döntött volna másképpen életének egyetlen választási helyzetében sem. Az, ami vele megtörtént, nem döntési helyzetek következménye volt, azt hiszi, semmi sem történhetett volna másképpen, mint ahogy történt. Tudja, lehetett volna másképpen is, soha nincs már úgy, hogy másképpen nem lehet, mégis azt mondja, annak, ami vele történt, így kellett történnie. Mondja ezt úgy, hogy a végkifejletet még nem ismeri. Lehet, hogy az életében már csak ez az egyetlen nyitott kérdés. Az, hogy vele miképpen történik meg az, aminek mindenkivel meg kell történnie. 23. Indulásakor azt gondolta, hogy az irodalom révén élheti meg a maga életét, az irodalom teremt számára cselekvési lehetőségeket, tereket. Az irodalom társadalmi megbecsülésének csökkenése, így nevezi ezt a régóta formálódó jelenséget, ezen az önmaga számára adott helyzeten semmit nem változtatott. Már a nyolcvanas évek elején, éppen a Forráshoz kerülve megérezte, hogy azok a terek, amelyeket az irodalom mellett látott, felszámolódnak, eltűnnek. A nyolcvanas évek első felének irodalmi mozgalmai az utolsók voltak a sorban, ezt ma sem gondolja másként. Akkori gondolkodását, itt leginkább a társadalommal való kapcsolatára utal, tudja, hogy rossz szó ez, de mást nem tud használni helyette, az irodalom és a politika közötti sávban helyezte el, oda tenné most is. Akkor ez a terület az irodalom részét képezte, nyolcvanhat után ez a szféra egyre inkább átsodródott a politika világába, később teljesen eltűnt a világból, beleolvadt a politikába. Minderről sokáig nem tudott pontosan beszélni, de érezte ezeket a mozgásokat. Lehet, hogy mindebből már a nyolcvanas évek végén megérzett valamit, ezért nem találta a helyét a világban. 24. Nyolcvanhét környékén már nagyon mélyen volt. Legkönnyebben talán egzisztenciális elakadásnak nevezheti azt a helyzetet, amelyikbe belekerült. 43
