Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
dicséretét (egy-két frankofon országban), kardot csörtetnek, hörgik a gyűlöletet és a harcra készséget a zsarnok s minden ellenség ellen (nagyon sok országban) - de a magyaron kívül az uruguayi himnusz az egyetlen, amelyben megrendül a bűntudat, és az olaszban s görögben a múlt miatti szégyenkezés motívuma. A magyar himnuszban viszont ez az egyik legfőbb, szinte a himnusz alaphangját meghatározó motívum." Bravúrosnak találta ezt a levezetést már akkor is, amikor az írást első megjelenésekor az Alföldben olvasta. Nagyon pontosnak érezte mindazt, amit Hankiss Elemér az adott társadalomban élő bűntudatról írt: „A legfontosabb probléma nálunk az, hogy az adott társadalmi gyakorlat szinte csak rossz közérzetként megélt, konkrét tényékhez nem, vagy csak lazán kötődő bűntudatot kelt az emberekben, s ennek feloldására nincsenek jó, az embert és a közösséget megerősítő módszerek s lehetőségek. "* Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák és diagnózisok, Magvető, 1983, 8., 137-138., 446., 348., 388. 14. Ha lesz még irodalomtörténet-írás, s működik majd a szociológiai szemlélet- mód is, akkor remélhetőleg lesz majd valaki, aki összegyűjti mindazokat a témákat, amelyeket a hazai szociográfiai irodalom bemutatott. Ha ez megtörténik akkor nyilvánvalóvá válhat majd, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után sem küzdünk mással, mint amivel korábban küzdöttünk. Nem gondolja, hogy minden társadalmi problémát meg lehetett volna oldani az említett idő alatt, annak azonban tudatában van, hogy sokkal könnyebb lenne az életük ma, ha az említett bajok közül akár csak néhányat sikerült volna felszámolni. Most látja azt is, hogy a szociográfia mennyire korhoz kötött műfaj, saját korához szól, társadalmi változásokat akar elérni, ha ez a törekvése nem jár eredménynyel, akkor az adott írás hasznossága is megkérdőjeleződik. Vagy a hatása mégiscsak megmutatkozik az olvasók gondolkodásának formálásában?, kérdezi. Nem tudja, talán igen, a mentalitás, az embereknek a társadalmi jelenségekhez való hozzáállása mégiscsak megkerülhetetlen és fontos. Abban azonban bizonyos, hogy a szociográfia az eljövendő idők számára akkor őrződik meg, ha irodalommá tud emelkedni. 15. Hogyan látták feloldhatónak a csapdahelyzetet akkor?, kérdezi magától most, a társadalmi átalakulást követő huszonötödik évben. Nem tudja megválaszolni a kérdést, s nem csak a feledések, a történelmi, a társadalmi és a személyes feledések miatt nem. Nyilvánvaló, hogy a csapdahelyzet megélésében és a kiútkereső stratégiák keresésében számos, a legtöbbször egyénre szabott változat létezett. Számára a kiútkeresés egyik legfontosabb elemét az ismeretek megszerzése jelentette. Tájékozódási ösztönét követte ezzel. Elolvasott mindent, ami a számára adott világról bármilyen tényszerű információt adott. Információt arról, hogy 36
