Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
Most különösen örülne annak, ha nem értenék félre, ezért leírja azt is, hogy Vekerdi László kritikai értelmiségi volt, de számos területen, az általa ismert tudósok-gondolkodók közül messzemenően a legtöbb területen szakszerűen elemezte a felmerülő dilemmákat. Abban az írásban Vekerdi Lászlónak A tudományos világkép „bizalmi válsága" című előadásából indult el, ez az előadás 1992-ben a Fidesz-akadémián hangzott el. Az előadásban Vekerdi, aki gyakran kérdezte hallgatóit, a következő kérdést tette fel: „Milyen kölcsönhatáshoz tartozik a paritássértés...", majd miután nem kapott választ, új kérdést tett fel: „Hány kölcsönhatás van a természetben?", az újabb csend után pedig döbbenten állapította meg: „De hát akkor úgy mennek ki tüntetni, hogy azt sem tudják, mi ellen tüntetnek például Nagymaroson. "* Érdemes pontosan rögzíteni azt, amit Vekerdi László mondott. Nem azt tartotta bajnak, hogy valaki tüntet vagy inkább tüntetett Nagymaroson, hanem azt, hogy valaki úgy megy ki tüntetni Nagymarosra, hogy nem tudja, hogy mi ellen tüntetett, főképpen pedig azt, hogy nem is tudja, hogy nem tudja. *Vö.: Fűzi László: Gondolattöredékek az értelmiségről, Vekerdi László könyve kapcsán, in: Fűzi László: Balvégzetű évtized?, Esszék, tanulmányok, Kalligram, 1996,105-115. 12. A hetvenes évek végén új kifejezés terjedt el a magyar világban, csapda, társadalmi csapda. A kifejezést nyilvánvalóan Hankiss Elemér tette ismertté, Társadalmi csapdák és diagnózisok című könyve a nyolcvanas évek elején jelent meg a Magvető Kiadó Gyorsuló idő című sorozatában, a könyv egyes tanulmányai az évtizedfordulón jelentek meg különböző folyóiratokban. A Gyorsuló idő című sorozat egyébként segítette a szellemi közélet formálódását, másképpen mondva, az egyes szellemi területek közötti kapcsolat formálását. Ma már nincs ilyen sorozat, a mai világban elképzelhetetlen is lenne bármiféle párbeszéd, szakmák még vannak, közélet, kapcsolódás viszont nincs. Hankiss Elemér a társadalmi csapda kifejezést szociológiai értelemben használta, a fogalom tisztázásának külön tanulmányt szentelt, az olvasókat nyilván az esettanulmányai foglalkoztatták, a korrupcióval, a közösségek válságával, az információhiánnyal, az értéktudattal, a bűntudattal kapcsolatos írások. (Emlékszik arra, hogy mekkora érdeklődéssel olvasta az Alföldben, legalább harmincöt évvel ezelőtt, a bűntudattal kapcsolatos írást.) S más is foglalkoztatta az olvasókat, szélesebb körben pedig az embereket, az, amit maguk körül láttak, a megoldatlanságokra-megoldhatatlanságokra vetítették rá a csapda kifejezést, akkor már elszakadva Hankisstól. A kifejezés használatának terjedése jelezte, hogy a társadalomban egyre több megoldatlanság, csapdahelyzet keletkezett. Ugyanakkor némi óvatosság is megfigyelhető volt a kifejezés használatakor, ezt már nem Hankiss írásaival kapcsolatosan mondja, az, hogy nem rendszerhibákat említettek, hanem kikerülhető, megoldható, kellő körültekintéssel feloldható ellentmondásokat, csapdákat. 34
