Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
8. Akkori helyzetüket, most a lapról beszél, az is nehezítette, hogy önmagukban álltak. Kecskeméten nem volt egyetem, velük kapcsolatosan a helyi politika mozgása számos esetben meghatározóbb volt, mint az országosé, ennek természetesen megvoltak a jó és a rossz oldalai. A politikai színtéren pesti kapcsolataik nem voltak, Hatvani Dani Pesten egy-egy telefonfülkéből hívta fel a nagyobb veszély- helyzetek idején Pozsgay Imrét. Személyes kapcsolataik, tájékozódásuk-olvasott- ságuk az ún. népi ellenzékhez kapcsolta őket, de ez a széles kör sem egységes mozgalomként működött, inkább beszélgetések, kéziratküldések kapcsolták őket egymáshoz. A demokratikus ellenzékkel nem volt kapcsolatuk, neki Tóth Ági beszélt a szegedi repülő egyetemekről, s időnként a kezébe került az illegális Beszélő egy- egy száma. A szerkesztőség, ma is így gondolja, akárcsak az akkori s az azt követő időszakok legtöbb szerkesztősége, nem önmagában létező organizáló centrum volt, hanem részese a sokpólusú szellemi-politikai közegnek. Számos irányból érkeztek hozzájuk kéziratok, kezdeményezéseikkel viszont nagyobbrészt a maguk köreiben léptek fel, az irányzatosság így, ezen a gyakorlaton keresztül jelent meg a lapban. Akkor az egyes szerzők, csoportosulások elszigeteltségét nagyban csökkentette, hogy sokan olvasták a folyóiratokat, s sokan még az elvont utalásokat is értették. Egyes lokális körök önmagukat olvasókörként szervezték meg, írókat, szerkesztőket hívtak meg beszélgetésre, ezeknek a könyvtárakban, művelődési házakban zajló felolvasásoknak, rövidebb előadásoknak a lezárulását követően sokszor került sor bizalmasabb beszélgetésekre. 9. Visszanézve könnyű lenne akkori magatartásukat egyfajta előre kialakított magatartásként bemutatni, s arról írni, hogy miképpen gondolták át előre, mikor, mit és miért tesznek. Ezt az akkori politika sem mondhatta volna el magáról, ha ironikusan akarna játszani az akkori hatalommal, akkor azt mondaná, hogy Eörsi István erősen ironikus megjegyzését a cenzúra bevezetéséről többek között azért nem tudták volna megvalósítani, mert a hatalom is pillanatról pillanatra élt, s így képtelenek voltak pontos alapelvek megfogalmazására. Visszatérve a maguk dolgaihoz, azt mondja, hogy még a szerkesztőség tagjait is más és más elképzelések irányították, így a szerkesztőség egységes alapállásáról csak a legalapvetőbb és a legáltalánosabb kérdések kapcsán lehet beszélni. Mindaz, ami megtörtént, viták, ütközések, döntések, hallgatások következménye és eredménye volt. Ma azt látja, hogy őrizték, már akkor is őrizték a folyóiratot - mint önmaguk létezésének terét. Tudták, nyilván tudták, még akkor is, ha nem beszéltek róla, 31
