Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Tárnai József: Sejtelmek féltestvére; Mint Byron; Hetvenen túl: versek
Hetvenen túl Hetvenen túl léptél, s én épp így szeretlek, még jobban is, mint mikor még pirosán lángoló gyümölcs voltam, mert igazán csak az lelkesedhet, ki az árulás vermét már megjárta, onnan jön föl a Nap partjára. Te is mondtad kiröpülő madárcsapkodással, hogy meggyűlöltél, és sose volt köztünk semmi más, csak fél- őrület: minek is találkoztunk, mitől kereszteződött két utunk egy egészbe, kedvesség kedvessége? Szeretsz, s így szeretlek minden este, mikor a karom beléd kapaszkodik a sötétség, bármi rontás ellen, és nincs többé lényünk mélyében vadság s érthetetlen. Csak odaadás van, a teljes élet, mitől a kihunyhatatlan ág-bogú citrusfák égnek. 21
/
