Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Novák László Ferenc: Az Alföld szülötte Petőfi és Nagykőrös

Novák László Ferenc

Az Alföld szülötte Petőfi és Nagykőrös

Petőfi Sándor több versében kifejezi szeretetét, ragaszkodását a Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű tájegysége, a Nagy Magyar Alföld, közelebbről a Duna-Tisza köze iránt. Talán a legmegkapóbb érzelmi kötődése „Az alföld” című versében nyilatkozik meg:1

Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tájai Fán csodállak, ámde nem szeretlek S képzetem hegy-völgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom;

Börtönéből szabadúlt sas lelkem/

Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpülök ekkor gondolatba Túl a földön felhők közelébe,

S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe.

A Nagy Magyar Alföld sík vidéke Petőfi korában még álomi táj volt. A Tisza és mellékfolyói - Bodrog, Berettyó, Körösök, Hortobágy - méltóságosan nagy kanyarulatokat téve folydogáltak a rónaságon, vizükkel táplálva a Rétköz, Hortobágy, Kis- és Nagy-Sárrét dús füvű rétföldjét, amely életben tartotta a ma már képtelennek tűnőén gazdag állat- és növényvilágot, a füves pusztákon legelésző hatalmas méneseket, gulyákat, juhnyájakat pásztoraikkal, csikósaikkal, gulyásaikkal, juhászokkal, vagy a vizek, vizenyős-lápos részek halászaival, rákászaival, pákászaival.2 A Duna vizével táplálta a Duna-Tisza köze Homokhátságát, amelyet északnyugaton turjános, mocsaras, tavas vidék határol, s itt folyik déli irányba a Kígyós-ér, s elvész az Őrjeg mocsarában.

Petőfi szülőföldjéhez ragaszkodott erősebben, közelebbről a Duna-Tisza közi Homokhátsághoz, amely gyermekkori élményvilágát, s később vonzalmát alapozta és határozta meg:

1 Petőfi Sándor, 1923, 225.

2 Ezzel kapcsolatban az Alföld jeles kutatójának, Györffy István néprajztudós jelentősebb munkáira hívjuk fel a figyelmet: Györffy István, 1942; Györffy István, 1943.

36