Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Szepesi Attila: Varázsfüvek: barbár szonettek – versciklus
Szepesi Attila Varázsfüvek „...szerencsére már az iskolakezdés előtt elsajátítottam az élethez szükséges tudományokat, melyekre almafák, eső és nap, folyók és erdők, méhek és bogarak tanítottak..." (Hermann Hesse) Az öreg király Szerettem Rouault csörgő arcú elfeketedő szentjeit, szottyad-mellű szajháit és ádáz pojácáit, legjobbati mégis az öreg királyt, aki fején felejtett, rozsdás koronájával és színe-fakult palástjával maga a fájdalom. Szeme-párja rég kiégett, egész lénye elüszkösült. Mintha egy régvolt korszak túlélője volna, akit kajánul itt felejtett az idő. Nem néz sehová, némán görbül a föld felé, vállára véve a vigasztalan világ minden szennyét és szenvedését. Bicebóca Nyelvgyötrő és bicebóca jambus, minden verset elárasztó szürke ti-tá, ti-tá. Már a mindennapi locska beszéd is hozzád igazul. Pókos gebe vagy, melynek rozsdás patkói mintha sánta ütemre kip-kopácsolnának a szutyok-lepte 3
