Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Péter Márta: talvisota / téli háború: vers
a hazagondolást, anyának, testvérnek országnak szóló simogatást valamit, ami volt, tagadhatatlan miképpen) Még egyet-mást Londonról. A londoni nők egyáltalán nem szépek. Nagy lábuk van (40-42-es) és nem tudnak jól öltözködni. Talán azért sem, mert ilyen hideg idő régen volt. Télikabátok, bundák alig vannak és a leglehetetlenebb holmikat szedik magukra. Ebből a szempontból a párizsiak sokkal sikkesebbek. Voltam vagy öt nagy kávéházban is. Sokféle étel van, de egy se magyar gyomornak való. A mi értelmünk szerinti kenyerük nincs. Olyan édes kenyérféle ez, de semmihez nem ízlik, pedig én nem vagyok válogatós. Mindennel kedveskedni akartak s végül mégis magyar szalonnára fanyalodtunk rá, mert az ízlett legjobban. Sparheltek (tűzhelyek), kályhák itt ismeretlenek. Szabad kandallók vannak kivétel nélkül minden lakásban. Legalább húszban voltam, mert szét voltunk szórva. Gázon főznek mindent. Pistának a hajóútra mandulagyulladási tünetei voltak, de már visszafejlődött. Én jómagam igen erősen köhögtem, de már én is túl vagyok rajta. A norvég sziklás partok, az úgynevezett fjordok között vagy 200 km-t, egy egész napot csavarogtunk, míg Bergenig jutottunk. Csók Laci aztán haparanda, lápua s az új szovjet-finn határ, lapperanta jött, de a levél itt fejeződik, és csak forgatom, hajtom a lapokat és kérdezek magamtól is szótlan mi maradt rám a történetből maradt a hallgatás, a titok tudatlan tudása, meg az emlékek tárgyi vetülése gyógyszerszagú papirosok vétlen gyűrődése, fotók a követségi veterán találkozóról (régi finnek albumából meg a lápuában őrzött üvegnegatívok) a négykezes/nelikatisesti (finn-magyar újság) néhány száma (az 198913-ban In memóriám Képes Géza, ki második hazájának hívta Suomit), és A hadsereg Főparancsnokának Napiparancsában (38. szám 34
