Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Péter Márta: talvisota / téli háború: vers
miképp lehet kijönni a testvérrel együtt, napi másfél liter tejet hordátok 24 fillér, ezt azután néha megcsináljuk kávénak. napi 1 kg kenyér 26 fillér (barna) rozsos, de nagyon jó. ebből ki van a reggeli és vacsora, esetleg néha variáljuk, egy kis kolbász, szalonna vagy tojás, amint egyik vagy másik lesz olcsóbb, ilyenkor a tej megmarad és ebédkor használhatjuk fel. ez havonta 15 pengő, ugyanennyiből kiállítjuk az ebédet is. és szent estén is veri az írógép billentyűit, mert nincs egy jó ruhája (talán csak moziba mehetne, vendégségbe nem), de 34-35-ben még a mezőtúri „ilona" malomban tanonckodik és szerez molnársegédlevelet, aztán jön besenyszög, szolnok, sárbogárd, nagyiéta (mint molnársegéd), megint aztán a nyíregyházi erzsébet kórház, 'hol hordár és ápoló, és utána jönnek a behívók, meg a galántai „hanza” és sok más ami épp lehető, vagy inkább csak talán. lökdösődött útján, pedig az akarást is akarnia kellett 19-én, hétfőn indultunk el Londonból. Éjszaka utaztunk a Skót Expresszel. Reggel már Edinburghban voltunk. Otthagytuk Londont, a két szoknyás skóttal együtt, akik ellentétben hírükkel, igen bőkezűek, gavallérok és udvariasak voltak. Ok kalauzoltak engem mindenhová az első napokon, később magam is mentem. Edinburghban egy gyönyörű szállodában, honnan a lapot is küldtük, megreggeliztünk, azután autóbuszra ülve, az óriási kikötőbe mentünk, ahol azonnal két napot töltöttünk még a hajón, mielőtt elindultunk volna. Össze kellett várni a Convoyt. így neveznek egy nagyobb csomó hajóból álló csoportot, melyeket hadihajók, tengeralattjárók, aknaszedők és repülők kísérnek. A mi Convoyunk legalább 60 kereskedelmi hajóból állott. Részleteket erről nem írhatok, mert félek, hogy megcenzúrázzák. Majd ha hazamegyek, rengeteget mesélek. soha nem mesélt, soha semmit többet ahogy dobálta sorsa, csak szavát fogta vissza, tartani a szájat, így az intelem magának, s kérdezni se volt szabad mert zúdult a láva, a forró benti, a benn’ égett tilosság, titokfogság, örömtelen minden így indultunk útnak, és mentünk majd egy hetet. A Convoy lassan halad, mert a sebességet a leglassúbb teherhajó sebességéhez kell szabni. Azonkívül annyit kanyarogtunk, hogy végeredményben legalább kétszer, ha nem többször annyi utat megtettünk, mintha egyenesen mentünk volna. Kint a nyílt tengeren szinte állandóan óriási viharban voltunk. Nagyobbfajta hajónk úgy táncolt, mint a dióhéj. Kevés kivétellel mindenki rókázott, és napokig nem ettünk semmit, csak feküdtünk vagy támolyogtunk. Az úton végig rengeteg sirály kísért. Éjjelente 32
