Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 4. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: A színtelenség fövenyén: vers

„Már rég le kellett volna rombolni magamat ezt a stílustalan ősrégi tornyot vagy jégtoronyként állni a téli mezőn útnak indulni gólyalábakon, az ismeretlen hősi halottak szigete felé átúszni a tengerszorost a gyöngyhalászok kését szorítva alsó és felső fogsorom közé halálos sugárzásban elenyészni ama megtaláltak között boldogtalan szívvel nyújtózni el a színtelenség boldog fövenyén' hát ez mozgathatta meg nyughatatlan nagyapám képzeletét... Tatjána Bogdanova